Hibáztatod a szüleidet azért mert most nem olyan az életed, amilyennek szeretted volna?

Én nem mert ok megadták azt amit akartam.

Én magamat hibáztatom amiért ezt az utat választottam.

nem

ők hibáztatnak engem hogy nem olyan az életük amilyennek szerették volna

csak azt nem tudom akkor minek lett gyerekük?!

Félig-meddig.

Nem hibáztatom őket annyira, mert végül is jó körülmények között éltem, amire szükségem volt, az megvolt, anyukám mindent megadott nekem, amit tudott. Apám az más, nem vele éltem, és ha vele éltem volna, akkor elég sz*r gyerekkorom lett volna, mert apámnak érdekes gyereknevelési elvei vannak, sose akart megvenni semmit, szerinte az a jó, ha egy gyerek szigorúan van tartva.

Apámat hibáztatom azért, amiért nem foglalkozott velem elegendőt még kiskoromban és nem sikerült kialakítania velem egy jó apa-lánya kapcsolatot a kezdeti időkben, így később sem. Azért is, mert nem fizetett szinte semmit, gyerektartást sem utalt, ezért anyámnak kellett mindent egyedül fizetni és őt ez egyáltalán nem érdekelte, aztán meg meg volt sértődve, ha valamibe nem avattuk bele. Arra sem volt képes, hogy a lakásában olyan környezetet alakítson ki, hogyha megyek, akkor jól érezzem magam. Volt egy szoba a lakásában, ami konkrétan üresen állt, volt benne egy beépített szekrény, oda szokott teregetni és ennyi, de nekem csak egy matrac volt ott. Vehetett volna egy normális ágyat meg egy íróasztalt legalább, hogy akkor is tudjak normálisan tanulni, ha nála vagyok. Másoknak szobát rendeznek be a másik szülőnél is.