Ez mennyire normális?

Holnap megyek kollégiumba, ami sajnos elég rossz időpontra esik+anya teljesen szomorú, hogy ezentúl csak hétvégén találkozunk, néha még akkor se.

Én nagyon várom már a holnapot, de mivel anya sír így kicsit bűntudatom van és így még sem várom annyira...vagyis na, remélem értitek.

Nevelőapám pedig szintén szomorú mert holnap lesz, hogy 10 éve halt meg a kislánya, és én pont akkor megyek "el".

Nem tudom mit csináljak, az előbb már együtt sírtam anyával, mert olyan rossz ilyen szomorúnak látni, és azt mondta, hogy ő egy hétig most biztos sírni fog. Mondtam már neki, hogy ne legyen ennyire érzékeny, mert így én sem jó szívvel vágok bele az "új életbe". Teljesen kivagyok