Mikor még kisbaba, egekig imádják, de ha felnő akkor semmi. Miért?
ugy ertem hogy megszuletik a baba, akkor anyuka elete ertelme szemefenye, de ha mar tinedzserkorba lep akkor egy heves vita utan kepes kirakni otthonrol,elzavarja,kitagadja vagy mert esetleg meleg stb. Ez annyira szomoru hogy vannak ilyen szulok. Vita alatt nem ertek morbid dolgot pl egy nezetelteres vagy felreertes. Olyan "cuki kiskutya vagy hazaviszlek/megnottel mar nem kellesz" beutest erzek ebben.
(Nyilvan ez nem igaz mindenkire)
"Én a kisbabát sem imádom, meg magasztalo, épp ellenkezőleg, idegesít."
Itt saját gyerekről van szó. Ha a sajátod idegesítene, akkor komoly baj lenne veled.
Kisbaba kb olyan, mint egy kisállat. El kell látnod a szükségleteit, cserébe szeret. De nem érdekli, hogy ki vagy, csak az, hogy ki legyenek elégítve az igényei. Nem tud rólad semmit.
Ahogy nő a gyerek, úgy lesz egyre jobban saját véleménye, úgy lesz a szemében a szülő egyre kevésbé isten, és egyre inkább ember. Meglátja a hibáidat, amiket te mondjuk pont lenézel benne, felismeri a következetlenségedet, pl mondod neki, hogy ne igyon, te meg mindennap felciccented a sörikédet.
Nagyon könnyű szeretni valakit, akinek zéró elvárásai vannak felénk. Annál nehezebb szeretni valakit, akivel különbözünk, akinek őszinteséggel, hitelességgel tartozunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!