Az olyan szülő mit érez, aki rákényszerít a gyerekére egy egyetemet?

Engem is egyetemre akartak küldeni a szüleim, de nem mentem. Éreztem, hogy jócskán meghaladta volna az egyetem a képességeimet, és felesleges pénzkidobás lett volna, mert nem tudnám végigcsinálni, annak ellenére sem hogy nem vagyok lusta. És igen. vittem valamire, sokkal többre mint gondoltam volna. Nem csak egyetemen lehet jó szakmákat kitanulni. Szóval az a szülő aki ráKÉNYSZERÍTI a gyerekére, dugja fel magának a véleményét, és hagyja a gyerekét úgy élni ahogy akar. Attól, mert nem akar továbbtanulni, nem lesz egyből egy züllött senki. Különben meg, a gyerek meggondolhatja magát és mehet még később is egyetemre.

Ideje lenne már felfognia a beszűkült látáskörű szülőknek, hogy a gyerekének saját önálló élete és döntései vannak. az ő dolga pedig, hogy támogassa.

Sajnos diszkriminacio van mar csaladon belul is..ki kitol van,milyen helyzetben vannak xy anyjaek es o maga es emiatt is vannak galibak most is tobb csaladban sajna..

De engem a peldakepem vigasztal illetve az hogy aki nem tamogatja a tovabbtanulast,hiaba van ra modja(es nem is viselkedett ugy vele) annak ugyis rosszabb lesz az elete.

Én egyetemre szerettem volna menni és mindenben támogattak is a szüleim, szóval én ilyen szempontból szerencsés voltam, viszont nekem is volt/van egy-két ismerősöm, aki külső nyomásra kezdte el az egyetemet. Szerintem is az a leggyakoribb, hogy a szülő a saját álmait akarja megvalósítani a gyerekén keresztül. Olyan családot is ismerek, ahol mindenki orvos és így a gyereknek is orvosi pályát képzeltek el és emiatt már kisgyerek korától kezdve ezzel traktálták. Sőt, sajnos még olyan ismerősöm is van, ahol anyuka csak szimplán cikinek érezte volna a kollégái, barátnői előtt, ha a gyereke nem végez egyetemet és emiatt akarta, hogy a gyereke is egyetemre járjon.

Én személy szerint mindegyik okot hülyeségnek tartom és szerintem elég szomorú, hogy ilyen létezik....Én azt gondolom, hogy egy egyetemhez (mármint, ha az ember normálisan foglalkozik a tanulmányaival és tanul, készül, gyakorol, olvas stb. és jó szakemberré szeretne válni, nem pedig csak időhúzásként, buliként tekint rá) az kevés, hogy anyuci/apuci szeretné látni a kezemben a diplomát. Nekem volt egy-két olyan szaktársam, aki úgy vágott neki, hogy nem érdekelte a szak, nem akarta igazán és mind abba is hagyták, mert eleinte még van lelkesedés, "jajj de jó, felvettek, egyetemista vagyok", "lesz egy diplomám" stb., de ez elég gyorsan elmúlik, ha jönnek a vizsgák és a feladatok. Én biztosan nem tudnám megcsinálni az egyetemet, ha egyáltalán nem érdekelne és csak azért lennék ott, mert anyukámnak az volt minden álma... Annak meg nem tudom mi értelme lenne, ha bukdácsolnék, szenvednék és be sem fejezném, csak elpazarolnék csomó időt, pénzt, energiát egy olyan képzésre, ami teljesen hidegen hagy. Szerintem ez nem normális. Ezeknek a szülőknek meg kellene érteniük, hogy a gyerekük egy különálló lény, akinek vannak saját gondolatai, véleménye, érzései, vágyai stb. és nem irányíthatják helyette az életét.

Nem minden az egyetem, mert anélkül is lehet boldogulni és lehetséges, hogy az a szerencsétlen gyerek szívesebben tanulna egy szakmát, mert ő asztalos/kozmetikus/szakács/cukrász stb., akar lenni. Valamint nem is való mindenki egyetemre, mert valakinek szimplán nem elég jók a képességei és ezt is el kellene fogadni, mert lehetséges, hogy más területen pedig ügyes és tehetséges (ilyet is látok elég sokat, hogy szerencsétlen gyerek szenved, vért izzad és mindent megtesz, de nem megy neki jobban). Az is lehetséges, hogy csak szimplán más terület érdekelné a gyereket és egy másik szakot választana. Én azt megértem, hogy a szülő jót akar a gyerekének és segíteni szeretne, de nem biztos, hogy tud is. Én is bizonytalan voltam, de az én szüleim pl. kerek perec megmondták, hogy ők nem akarnak ebbe beleszólni, mert évekkel ezelőtt tanultak és halvány lila gőzük sincsen a jelenlegi rendszerről, lehetőségekről és nem is látnak bele minden létező szakmába, hogy mi hogyan működik a gyakorlatban. Attól, hogy idősebbek még nem biztos, hogy jobban is tudják. Szerintem a legtöbb esetben az a legjobb döntés, ha rábízzák a döntést a gyerekre, hiszen az ő jövőjéről van szó. Persze, terelgetni lehet, de azt is ésszel kell, átgondoltan, finoman és nem erőszakosan, minden ésszerű érv nélkül.

Figyelj, nem unod még nagyon, hogy minden kérdésedet töröltetjük?

Ez már nevetséges, hogy minden másnap, vagy akár napi 3 kérdést is kiírsz.

Ha beteg vagy, kezeltesd magad.