Mi lehet a baj, miért nem érdeklem édesapámat?

Szeretnék jobb kapcsolatot apukámmal. Szinte mindent elkövetek, ami lehetséges. Jól tanulok, illedelmes vagyok, nem beszélek vissza és segítek neki. Mindig is fiúsabb lány voltam(legtöbb időmet a bátyámmal töltöm). Érdekelnek a témák, amik őt is. Mivel készenlétis és kiképző, ezért ért a fegyverekhez és az önvédelmi/közelharci mozdulatokhoz. Ezért én is elkezdtem elsajátítani ezeket.

Egészen kicsi korom óta barkácsolok, hat éve járok kick-boxra, amióta betöltöttem a korhatárt vettem egy légpisztolyt(azóta már van egy puskám is), de már az előtt is olvastam a fegyverekről, sokat járok túrázni és horgászok is. Szoktam neki főzni/sütni.

De ezek ellenére úgy érzem, hogy nem érdeklem... Sosem vitt el lőni(pedig nagyon sokszor kértem, hogy vigyen el, vagy, hogy tanítson meg... a végén magamtól tanultam meg), a küzdősport versenyeimre is csak anyukám unszolására szokott eljönni. A beszélgetéseink eléggé egyoldalúak.

Többször felmerült bennem, hogy lehet, hogy kislányt akar...Ezért festem a körmöm, járok szoknyában, fonom a haja...stb., próbálom éreztetni vele, hogy szükségem van rá, de mindhiába.

Nagyon szeretem, ő a példaképem, mert egy nagy a tűrő/munkabíró képessége és jószívű ember. Mondom neki, hogy szeretem meg ilyenek de semmi. Olyan mintha nem érdekelném, vagy nem is ismerne.

Ahhoz tudnám hasonlítani a kapcsolatunkat, mikor egy ember kötelességből befogad egy kiskutyát. Gondozza, vigyáz rá, de csak felszínesen, nem ismeri a szokásait, sem pedig magát az állatot...

Mit rontottam el? Hol a hiba? Mit tehetnék, hogy jobban érdekeljem?