Mit szólnátok ahhoz, ha azt mondaná az Anyukátok, hogy azért (is) szült meg, hogy majd te fogsz gondoskodni róla és veled fog élni?

Azt nem mondták, hogy azért születtem, de azt már pedzegették, hogy "ha az ember megöregszik ki másra számíthatna mint a gyerekeire".

Nem velük élek, de egy városban. Nekem természetes, hogy ha szükségük van segítségre akkor segítek. Ők is segítenek nekem ha tudnak. Egyikőnk sem él vissza vele. Mindig is jó kapcsolatban voltunk.

"Egy szülő, ha felnevelte a gyerekét, akkor joggal várja, hogy öregkorára a gyerekére támaszkodhasson." - csakhogy a gyerek nem kérte, hogy megszülessen. A gyerekvállalás a szülő egyedüli döntése, a saját önző vágyának és ösztönének beteljesítése, amiért cserébe nem támaszthat elvárást a gyerek felé, akinek ebbe nem volt beleszólása.

Amit a törvény kimond, az valami röhejes összegű szülőtartás, amit egyébként csak akkor köteles fizetni a gyerek, ha az a saját megélhetésére nincs kockázattal. Nem hinném, hogy bárki, aki ápolásra szorul, ki lenne segítve ezzel az összeggel.

Normális szülő-gyerek viszony esetén a gyerek valószínűleg valamilyen formában segít a szüleinek, ha kell, de az nem elvárható senkitől, hogy áldozza fel a saját családját, munkáját, életét, hogy a szüleiről gondoskodjon. Hozzájárulhat a gyerek az ápolás megszervezéséhez mind természetben, mind anyagilag, de senki nem kötelezhető, hpgy erején felül, vagy mások kárára tegye ezt.