Szülőként ti, hogy fogadná tök, ha a 16 év körüli lányotok fiús lenne?

Én is mindig az voltam, sőt, vagyok valamennyire a mai napig is, mert 2 báty mellett nőttem fel. Nem lett semmi bajom, nem lettem leszbikus, sem igénytelen, sem identitás-zavaros, semmi ilyesmi. 8 éve vagyok együtt a párommal, és van egy 2 éves kisfiunk. Szeretek nő lenni, tudok nőiesen öltözni, viselkedni, ha a helyzet úgy kívánja, de sokkal jobban szeretem a "fiús" dolgokat máig is (focizni, meccset nézni, PC-játékokkal játszani, stb.).

29/N

A hugommal kiskorunktól kezdve jó barátságban voltunk. Szinte mindenhova együtt jártunk. Nem babázott, hanem az én fúró-faragó-építő játékaimmal játszott.

Tulajdonképpen a példaképe voltam, aminek sajnos rossz következményei lettek. Nem tanulta meg, amire a lányoknak szüksége van. Nem törődött a környezetével, fiúsan viselkedett, sőt viselkedik máig is, pedig ha lányosan öltözködik, gondolkodik, a lába előtt hevertek volna a férfiak, mert szép lány volt.

Nem a lányokat szereti, férjhez ment, szült 3 gyereket. A lakása mindig is rendetlen volt, főzni rosszul tud, nem is szeret. Viszont matek-fizika szakos tanár lett, később iskolaigatgató. Mellette csillagászkodott, első osztályú sakkozó lett.

Sikeres a munkában, de nem az boldogítja, ami más nőket. Nem szeret öltözködni, vásárolgatni, a szomszédasszonnyal pletykálni.

A szüleink nem szóltak bele, talán nem is gondoltak rá, hogy lányos dolgokat is tanulnia kellene.