Miért nem fogadják el hogy lefogytam?

17 éves lány vagyok. 13 évesen nagyon meghíztam, a legkövérebb voltam az egész osztályban. Farsangon nagyon nehéz volt egyenruhát találni nekem csakis azért mert háromszor akkora voltam a többieknél, ezt meg is jegyezték nekem. Ugyanez volt középsuliban is. 172 centi voltam 76 kilóval. Hatalmas tokám, hasam és combom volt, de a többi részem sem volt sovány. Pedig nekem mindig is a vékony alkatú emberek tetszettek/tetszenek. Nagyon egészségtelen ételeken éltem (chipsz, zsíros szalonna, kolbász). Aztán már testi panaszaim is lettek, orvosok és tanárok is megmondták hogy fogyjak, meg mentálisan is zavart engem, depressziós lettem, utáltam magam. Aztán nagy nehezen döntöttem, hogy életmódot váltok, egészségesen fogok étkezni, lefogyok, sportolok. Így is lett. 7 hónap múlva elértem a várt eredményt, 58 kiló lettem, sokan dicsérnek (ami jól esik), szeretem magam, a betegségek elmúltak, a fizikai képességeim rendkívül megnőttek. Az iskolában és munkahelyen, valamint az egyéb barátaim dicsérnek, mondják hogy jól tettem. Ez mind szép és jó lenne, de viszont a családomnak ez nehezére esik (főleg hogy a faluban a pletykás öregek és egy pár maradi fiatal buzdítja őket ellenem), minden nap minimum ötször azt hallom hogy anorexiás vagyok, hogy milyen csúnya vagyok, nézzek tükörbe, egyéb csúnya megjegyzéseket tesznek, hogy a fiúk undorodnak tőlem (ami nem igaz mert a velem egy idős fiúk dicsérnek és már egy páran próbálkoztak nálam), nekik sokkal jobban tetszettem régen meg hogy ez nem egészséges amit csinálok. Pedig tényleg figyelek arra hogy mit eszek (nyilván nem olyan beteges módon mert ha úgy tartja én is megeszek egy gömb fagyit), veszik a chipszeket most is, ki vannak akadva hogy kerülöm a felesleges cukrot, zsírt, adalékanyagokat, próbálok minél több vitamint, zöldséget, gyümölcsöt, egészséges szénhidrátot és zsírt enni. Azt mondják hogy csak féltenek, de nem értem, több orvos és pszichológus elmondta nekik hogy nincs igazuk, de ahogy mondja nekik régen egy öreg hogy milyen jó kis húsos, melles voltam, most meg hogy nézek ki, egyből elkezdik. Sőt már az első kilónál is "anorexiás voltam".

Pedig eddig nagyon jó viszonyban voltam a szüleimmel, nagyon szeretem őket. Nem értem mert az embereknek alapesetben a túlsúllyal van gondjuk a másiknál, nem az ellenkezőjével. Vagy tényleg anorexiás lennék ezzel az életmóddal? Mit csináljak?