Ti elfogadnátok ha a 19 éves lányotok egy 34 éves férfiba lenne szerelmes, vele szeretné leélni az életét?

#5 Azért egy 34 éves férfi még nem nevezhető öregnek, sőt... szerintem nincs ebben semmi undorító.

Az a 15 év korkülönbség soknak tűnik, de ez nem feltétlenül rossz dolog. Nem hiszem, hogy engem zavarna (persze attól függően, hogy milyen emberről van szó)

Nem az én dolgom, ha a pasi rendes, akkor nincs kifogásom.

De azt ne higyje a lányom, hogy "vele fogja leélni az életét", mert 95%-ban nem :)

Egyéként meg totál más életciklusban járnak, a lány épp kiesett az iskolapadból, egy érettségin kívül semmije sincs.

Élet- és munkatapaszatalat szintén nulla.

A 34 éves meg már 8-10 éve dolgozik, kialakított egzintenciával bír, és számára nem a bulik, koncertek a prioritás, hanem pl a gyerek.

Ha viszont azért ilyen korú férfival kezd, mert "az támogathatja", vagy hasonló nagyon elítélném.

Három és fél éve vagyunk együtt, köztünk 16 év különbség van a férjemmel, én 28 vagyok, ő 44, hamarosan megszületik az első babánk. Anyáék eleinte tartózkodóak voltak, de mikor látták, hogy sose volt ilyen jó kapcsolatom, ők kezdeményezték a találkozót, és egyből megimádták, mert látták, hogy jó ember, összeillünk.

A körülmények sokat számítanak, ne csak a korkülönbséget nézd. Saját tapasztalat. Mi érettségben, életszakasz tekintetében kb egy szinten voltunk, mikor összejöttünk. Én sose voltam bulizós, nálam a család, gyerekek a prioritás. Egyetem mellett már dolgoztam. Ő meg nem találta meg a párját (míg meg nem ismert :) ) így nem volt házas, nincs gyereke. Ő külföldi munkával élte ki "kalandozási kedvét" , így ismerkedtünk meg. Fizikálisan is "rendben van" :) nem egy tata, szóval az se mindegy (csúnyán mondva) hogy "tartja magát", figyel az egészségére, sportol, stb.

Nálunk az egyetlen "nagy különbség", hogy ő jóval több munkatapasztalattal rendelkezik, de ezt igazából nem bánjunk, hiszen így, anyagi szempontból pl nem okozott gondot az összeköltözés, családalapítás. Azért ez se utolsó szempont. Nyilván nem az elsődleges, de nem elhanyagolható.

Persze bennünk is voltak kérdőjelek az elején, de egy baleset miatt hamarabb összeköltöztünk, és kiderült, hogy tök jó csapat vagyunk (műtötték, utána hetekig segítséggel tudott még enni is, így odaköltöztem hozzá, mivel rajtam kívül senkije nem volt az országban. Szerencsére gyorsan rendbejött, de a "próba" megvolt :) )

Csak a kora miatt ne írd le. Ha jól működnek együtt, miért ne?

Mi 17/33-ként kezdtük... 21 éve... erről ennyit.

(egyébként tök mindegy, hogy a szülők elfogadják-e vagy nem, ez ugyanis nem az ő dolguk, nem az ő döntésük)

25ös vagyok. Csak egy rövid történet és egy költői kérdés az előző hitetlenkedőhöz.

A férjem előtt volt egy "korban hozzámillő" párom 3,5 évig. Hitegetett, átvert majd otthagyott szó nélkül úgy, hogy mikor problémái voltak, mellette álltam, nem csak érzelmileg, de anyagilag is elég keményen, sok mindent feladtam érte (szakmai téren IS) Kihasznált aztán lelépett...

A férjem mellett mind érzelmileg mind szakmailag kiteljesedhetek, szuper életünk van, nála jobb embert nem ismerek.

Kérdésem: akkor most melyik is a jobb? Nyilván nem minden kapcsolat esetén van így, de csak a nagy korkülönbség miatt leírni valakit elég butaság szerintem.