Mi a véleményetek az ilyesfajta szülőkről és nevelési módszereikről?

Sziasztok! A helyzet a következő lenne. Egész életemben hallgathattam azt, hogy a 2 nővérem milyen jó egészen addig, amíg nagyjából 5 éve el nem költöztek itthonról szinte egy időben. 3-an vagyunk testvérek, a 2 nővérem 5 és 7 évvel idősebbek nálam. Én még itthon lakok az egyetem miatt. Velem sosem törődtek, úgy neveltek fel kicsi koromban, hogy majd egyedül biztosan jól elleszek. A rokonok is folyamatosan kipécéztek maguknak, hogy legyen kit alázni és a szüleim is látták ezt, mégsem tettek semmit, amitől egy mihaszna senkinek éreztem magamat és őszintén szólva próbáltam öngyilkos is lenni, de aztán önerőből és egyedül kijöttem ebből még a középiskola megkezdése előtt. Nagy nehezen szocializálódtam, de semmi érzelmi törődést nem kaptam tőlük. Nem vagyok valami nagyon nyitott még mindig, kell hozzám idő, de elmondhatom, hogy van barátnőm és nem sok, de annál megbízhatóbb haverjaim vannak! Ez zavarja a szüleimet, mert ÉN nem áldozok fel mindent a SZÁMUKRA fontos személyekért, továbbá nekem saját programjaim is vannak, nem vagyok teljesen elzárkózva a társasági élettől, mint ők. Nagyon konzervatívak minden téren, semmiről sem lehet velük normálisan beszélni. Nem csak a szüleim, de a rokonok is és még mindig úgy vélik, hogy egy kis taknyos vagyok, akit cseszegethetnek, pedig sok mindent próbáltam meg tenni ez ellen, de semmi sem használt. Még akkor is a szüleimnek (és a "felnőtt" rokonoknak) kellene igazat adnom a gyereküként, hogy nekem lenne igazam. Komoly dolgokat nem hozhatok fel, csak sablondolgokról beszélgetek velük és el vagyok hidegülve tőlük már nagyon sok ideje! Azon is gondolkodok, hogy ha már én sem laknék itt (jövőre fogom befejezni az egyetemet, ha minden jól megy és a barátnőmmel költöznék össze vidéken (mivel ott jár egyetemre), amiről már volt szó és nagyon örülne neki, ha minél hamarabb megtehetnénk ezt), akkor már sosem tudnának elérni! Mindent megadtak nekem, amit tárgyilag tudtak és volt rá keretük (jogosítvány, a hobbijaimhoz dolgok, még egy pár lakást is vettek anno, de mindig mást mondtak, hogy először a nagyszüleimé lesz, aztán a tesóimé, aztán albérletnek kiadnák, majd most, hogy mindegyik meghiúsult, már azt mondják, hogy nekem szánják, de nem tudok egyszerre kettőben lakni és nem is akarnék itt a fővárosban lakni). Ezeken kívül még egy olyan problémám is van velük, hogy ami számukra motiváló, az nálam megalázás, kedvem elvétele, önbizalmam lerontása, mert szerintük az a helyes, hogy mindig azt mondogassák nekem mindenféle kisebb vagy nagyobb dolognál, hogy úgysem fog sikerülni, belekezdenem is felesleges. Előre is bocsánatot kérek, ha nagyon rossz lett a fogalmazásom, csak nagyon ideges vagyok, mert megint elkezdtek mindenféle dolgon veszekedni velem, hogy például alkoholista leszek, mivel az orvosi szakon lévő férfiak beleőrülnek a szakmájukba éa nem tudják feldolgozni a rossz dolgokat. Nem fogok még most elköltözni, mert ezt a kis időt már fejen állva is kibírom, cserébe fizetem is a rezsim részét, külön vásárolok magamnak és segítek nekik mindenben, persze úgy, hogy ha füttyentenek, akkor egyből módosítanom kell a programjaimat, amik nem lennének annyira nagyon fontosak, csak mondjuk valami haveri összeülés lenne. És már nem is bírtam magamban tartani a dolgokat, ko kellett írnom magamból. Nagyon köszönöm, ha elolvassátok mindezt és normálisan segítetek a válaszaitokkal nekem! További szép estét kívánok nektek! 22/F