Ilyesfajta betegségek mellett és ignoráns szülői hozzáállásnál mi a teendő?

A tény, hogy pszichológiából érettségiztél még nem jelenti azt, hogy ÖNMAGADON tudsz diagnosztizálni betegségeket. Én nem vagyok otthon a témában és tudom, hogy utálod ezt hallani, de még a szakképzett pszichiáterek/pszichológusok sem diagnosztizálják magukat. Tehát lényegében az összes betegség amit felsoroltál alaptalan, hisz szakértő nem állapította meg.

És maradjunk is a szakértőnél... Szerintem mindenféleképpen keress fel valakit/valamit, aki VALÓS segítséget tud nyújtani. Ez alatt értek például pszichológust, pszichiátert és nem internetes lelki szemetesládákat, mert azokkal sajnos nem jutsz előrébb.

Előfordulhat igen, hogy a fent említett betegségek közül valamelyik jelen van nálad, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem mindegyik. És azzal is tisztában vagyok, hogy a tudat, amiben élsz, miszerint beteg vagy egyfajta kellemes és kényelmes kifogás saját magad számára, de ezt le kell győznöd, máskülönben örökre léhűtőnek fog tartani mindenki.

Egyébként az én támogatásomra számíthatsz, 18/F vagyok, holnap fordulok először segítségért és valószínűleg bent fognak tartani pszichiátrián 1-2 napig megfigyelésre (de éppen ez a célom). Ha gondolod írhatsz.

Az #1. hozzászólóval teljesen egyetértek.

Amit tudok tanácsolni, hogy ezt a dolgot, hogy a szüleidre nem számíthatsz engedd el.

Persze nagyon nem szép dolog tőlük, hogy nem értik meg/nem akarják elfogadni, elhinni vagy megérteni ezt. Valószínűleg nekik ebben vagy nem volt részük, vagy nem értették meg tudatosan.

Viszont nem feltétlenül az ő hibájuk, hogy ilyenek, nagyon sok múlhat a kis kori élményeiken, nevelésükön, a környezetükből tapasztaltakon. Persze ha valaki kellően tudatos akkor felül tud emelkedni ezeken de a többség nem tud, vagy csak részben.

Ez az ő mentségük.

A Tiéd az, hogy szinte biztos, hogy nem tehetsz a gondjaid kialakulásáról, legyen az bármi is. Az öndiagnosztikát pedig tényleg hagyd, mert nagyon mellé lehet nyúlni és a téves hiteddel hitegeted magad évekig.

Szóval azon a csalódottságon és magadra hagyottságon kell túllépned, hogy a családtól nem érkezik segítség. Ezt úgy tudod nem kritikusan megélni, ha kb úgy értelmezed ahogy fentebb megírtam. Azaz, hogy "igen ők nem segítenek rajtam, de nem igazán tehetnek róla, hogy ilyenek, ezért nem érdemelnek megvetést, illetve nem is szánt szándékuk ártani nekem". Így őket sem utálod meg és azt sem fogod gondolni, hogy ők nem szeretnek.

Azzal hogy ezt rendezed magadban még csak egy lépéssel vagy előrébb, tudatosodik, hogy Neked kell lépned. Ez innentől így lesz. Segíthetnek mások, mondhatnak irányt, foghatják a kezedet, de lépned Neked kell.

Nem gondolom, hogy eddig csodálatos gondtalan életed volt, viszont akivel nem vagy jó viszonyban azokat ez annyira már nem érdekli. Eljárhatnál egy pszichológushoz, nagyon sokat tud segíteni és barátokat is megpróbálhatsz szerezni. Barátkozásnál érdemes lépni, mert akinek megvannak a baráti kapcsolatai az már nem keres aktívan újakat, akinek pedig nincsenek sok esetben nem tudnak közeledni más felé vagy éppen azt gondolják, hogy annak a valakinek úgyis megvannak már a barátai. Ha nem sikerül akkor ne csüggedj, általában az emberek különbözősége az ami miatt nem jön össze a barátság, a különbözőség pedig nagyon is jó dolog, hiszen csak így lehetsz különleges valaki számára, nem pedig csak egy a sok közül.

Nem mondom, hogy a GYK erre a legmegfelelőbb hely, de abból kell főzni amid van. (A GYK-val tényleg vigyázz, nagyon sok a hülye :D...)

Írta előttem a srác, hogy írj rá ha van kedved, és ha értelmesnek találtad ezt az írásom akár rám is írhatsz.

Lehet, hogy 3 üzenet után abbamarad a dolog, de komolyabb barátságok is alakultak már ki ezeken a felületeken.

Persze ezzel nem bíztatok senkit arra, hogy társkeresőnek vagy ilyesminek használja az oldalt, de hasonló problémákkal küzdő emberek sokszor igen sokat tudnak segíteni egymásnak. Feltétel persze, hogy ne önsajnáltatási versenyt meg ilyeneket rendezzenek :'D...

Dicsérettel érettségiztél, szóval még buta sem lehetsz, és ha van is 1-2 mentális problémád attól még lehet egy boldog és jó életed.

Sok sikert :)