Alkoholista apával mit lehet csinálni? Miért nem érdeklem én sem?
6 éves voltam, amikor elváltak a szüleim. Bíróság anyukámnak ítélt, anyukámmal elköltöztünk a szeretőjéhez. (Anyum megcsalta apumat többször is, végülis ezért váltak el, de ígyis anyum akart válni). Apukám egyedül maradt a lakásban. Se feleség, se gyerek, se kutya - egyik napról a másikra. Elég durva válás volt, perelt anyum mindent, amit csak tudott. Azóta apukám vedel. 26 éves vagyok most, szóval 20 éve ez a helyzet. Eladták a közös lakást pár évvel később, addig anyukám délutánonként visszajárt munka után apukámhoz, hát "együtt lenni" . Apum totál magába fordult, mikor anyum nem ment többet, mert terhes lett a fél tesómmal az élettársától. Onnantól mégjobban iszik. Elköltözött vidékre. A telefont sem emeli fel, de mikor én hívom fel, akkor azt mondja ingyen hív mindenkit, de megvárja, amíg őt hívják. Azóta külön élek én is a párommal. Apumat, ha nem keresem, akkor semmit nem tudok róla. Dolgozik, és meló után kocsma, vagy kisbolt, és otthon iszik.. Már a drogot is kipróbálta, és részegen elmondta nekem.. Azt hittem rosszul hallok..Emellett évente 2x megyek le apukámhoz vidékre, de nem a táv miatt, mert 1 óra kocsival, hanem a gusztustalan igénytelensége miatt. Bogarak vannak bent, mosni csak a munkaruháját mossa, ágyat szerintem évek óta nem húzott. Porszívót sem használja. A fürdőkádban áll a kosz, és elvileg ő ott zuhanyzik. Konyháról beszélni sem akarok.. legyek, bogarak, pókok..penészes edények..ragacsos föld...egyszerűen annyira, de annyira gusztustalanul él, hogy a legsötétebb ruhámban kell mennem hozzá mindig, és utána 3x átmosni. Félek leülni nála az ágyra, hogy vajon rám mászik e valami... Mégis az apám, szóval nagyon ritkán, mint írtam évente 2x bevállalom.. Emellett, egy nagyon rendes, segítőkész, okos ember. Tényleg az, nem fényezni szeretném a sok rossz után. Csak egyszerűen a válás, hogy elveszítette a családját teljesen tönkre tette. Mikor nála vagyok, vagy telefonon beszélünk, akkor mindig mondja, hogy én vagyok az élete értelme, az egyetlen kislánya, és páromnak is mindig elmondja, hogy nagyon vigyázzon rám. Többször segítette fel a földről apámat a párom, mert annyira berugott. Akkor sem tudja megállni, mikor ott vagyunk, évi kettő nap. Szinte ájultra issza magát. Elköszönni alig tudunk tőle, mert ő elalszik, mi meg elindulunk haza. Most viszont nem hívtam fel november óta, kíváncsi voltam, ő mikor keres. Azóta nem hívott. Bár szinte gondoltam, hogy nem fog. Ennyit érek neki. Anyukám szokta felhívni kb 2 hetente, hogy mi újság vele, és megkérdezte, hogy miért nem keres engem, ha én nem hívom. Annyit mondott: mert nem hív apámnak. Nem szólít sehogy, csak hozzám szól.
Hát én ezek után nem tudom neki azt mondani, hogy apa. Így nőttem fel, hogy ezt láttam.
Elveszítette a barátait is emiatt, és csak kocsmatöltelékekkel beszélget.
Idegileg teljesen kész vagyok, mert fogalmam sincs mikor lesz valami baja. Többször ült motorra részegen..egyszer össze is törte magát :( .. (nem a városba, hanem faluba kis utcákban) kötegszik, és elég bátornak érzi magát részegen. Meg is hízott nagyon durván a pia miatt..
Mit gondoltok mit tegyek? Járjak hozzá többet? Oda, abba ahol él? Amikor ott vagyok, akkor nagyjából rendet teszek, elmosogatok, felporszívózok (kesztyűben, és erős tisztító szerekkel) ..
Totál ki vagyok.. :(
Ti hogy kezelnétek? Hogy állnátok hozzá? Mit tennétek?
Az én apukám is alkoholista. Kisgyerek voltam, amikor elváltak. Sose foglalkozott velünk.
Amikor nagyobbak lettünk és elkezdtünk dolgozni, akkor próbáltunk rajta segíteni. Mert ő is egyre rosszabb körülmények között élt. Többször is próbáltunk neki segíteni, többféleképpen is. De nem kért belőle. Én elfogadtam. Nem fogom tönkretenni az életemet miatta.
Atyaég. Ez én vagyok. Teljesen ugyanez az életem!
A különbség: én megpróbáltam. Odaköltöztem a családommal (párom, gyerekem, akit szeret). Ugyanez ment. Napi 3 órát takarítottam kb hogy a babának valamennyire egészséges környezete legyen. Folyamatosan ivott h nem dolgozott. Párom sokat dolgozott, már gyomoridegem volt, amikor tudtam, hogy jön haza. 3 hónapja eljöttünk... nem lehetett nár elviselni. Borzalmasan sokat sírtam miatta, kértem, hogy tisztálkodjon, takarítson, de alig volt foganatja. Ha én nem keresem akkor ő nem hív.
Szerintem engedd el. Nyilván a kapcsolatot ne szakítsd meg vele, de meg kell értened, hogy te nem tartozol felelősséggel azért aki minden segítséged és törekvésed ellenére képtelen magán segíteni.
Nekem ezt elfogadni hosszú évek munkája volt.
Teszem hozzá apám elmondta többször amíg ott laktunk és utána is, hogy neki jobb ha nem basztatja senki.....
Érdekes, anyával nem CSAK elvált apa, hanem eltemette, mégsem lett egy mihaszna piás, aki leszar mindenkit maga körül.
Én nem tennék semmit, ezt az életet Ő választotta, csak persze könnyebb anyádra kenni, meg a válásra.
Sokezren válnak el, és ezok közül csak a töredéke lesz szenvedélybeteg - akinél amúgy is beütött volna előbb-utóbb.
15-ös, pontosan... :)
Látom, hogy mit tett a családjával "szegény mataalkoholista" férj, a szegény áldozat... :D Gyakorlatilag nem volt apakép a gyerekek előtt, vagyis de, egy folyamatosan piától bűzlő munkakerülő senki, aki aztán valahol Pesten halt meg tökegyedül évtizedek óta csövesként.
De szegény fééérj, és szemét feleség, amiért egy idő után inkább elvált egy részegségre hajlamos embertől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!