Szerintetek ha egy gyerek szereti az apját, akkor az az ember jó apa?

Nem feltétlenül. A szeretet az esetek többségében nem logikus dolog. Egyszerűen érzed vki iránt, aki neked szimpatikus vagy mert van egy ilyen családi kötelék, és átél vele jobb pillanatokat is. Ettől még lehet szar a szülő - hány olyan kérdést látni, hogy "anyám mindig kivételezett velem, stikával kitúrtak tesómmal az örökségemből, folyton vertek, kidobtak a házból 18 éves koromban... de hát most kér pénzt, és hát szeretem, mert apukám/anyukám". És vannak olyan dolgok, amikről sztem meg lehet állapítani objektíven is, hogy vki nem jó apa, de ezek nyilvánvalóan többségében a szélsőséges dolgok. Pl. részeg, amikor ő foglalkozik a gyerekkel, folyton ottfelejti az óvodában, apróságok miatt veri, látványosan kivételez tesóval, elveri az összes pénzt piára/videójátékra/cigire/a verdájára stb., és a gyereknek alig van mit enni hó végén...

Na már most ha ennél kisebbek a gondok... az nem feltétlen jelenti azt, hogy rossz apa. Nyilván a konkrétumok a fontosak itt, hogy nálad mi veri ki a biztosdítékot. Lehet, csak 1x történt meg vmi és nem olyan súlyos, vagy te vagy túlféltő, vagy neked van túl alacsonyan a tűreshatárod és picit hisztis vagy. Ezeket érdemes végiggondolni.

a 22 -es 13:10 egy nagy tanulság, kérdező és többiek: hogyan ne!!!!! A gyereknek jobb lenne ha nevelőszülőhöz kerülne, mert ennél az anyánál komoly veszélyben van.

A gyerek apját - akihez egykor szerelmesen bújt - szarnak nevezi, gyűlölködik irigykedik - és ezt a szegény kisgyereke veszi az ő "antennáival"

Skizoid helyzet, és sok baja lesz ennek a szegény gyereknek ilyen anya mellett, a gyerek - aki szeretni apját is és anyját is ekkor felkészültségben nevelkedik, úton az ideg- és elmebaj felé.

#23

Te ennyire szellemi nyomorék vagy komolyan, hogy szerinted a tényeket a gyerekem szemébe vágom?

Itt nagyon menő, hogy minden egyebet tudtok, amit az ember le se ír, túl élénk egyesek fantáziája.

Aki direkt variál a papírokkal, hogy a saját gyerekére kevesebb jusson, a bíróságon lejáratja saját magát, amire még idegeneknek is eláll a szava, arra nem tudom, mit kéne mondanom. Persze ezt a gyereknek nem kell tudni.

De amiket tőle tudok, ("x + y ezt meg azt kaptak, de én nem kaptam", "apáék voltak itt, ott, amott, de mikor ott vagyok, nem megyünk sehova", "A Mari nem akarja, hogy ott legyek, mondta apának, hogy addigra már vigyen haza", "Apa visszakérte x dolgot, amit kaptam tőle, mert úgyis van már másik", ha kér valamit "kérd anyádtól", és még sorolhatnám.)

Volt, mikor sorozatban mondta le a láthatásokat, mert épp nem értek rá...

A gyerek érzi, hogy megváltoztak a dolgok, és nem esik neki jól, de kötődik az apjához. Nem, nem hangolom ellenük, de azt igenis elmagyaráztam, hogy ne hagyja magát elnyomni a másik 2 gyerek által, meg a nőnek se hagyja, hogy osztogassa, meg beszólogasson, a saját gyerekeivel törődjön, ne azzal, hogy az én gyerekem milyen ruhában megy, miért fésülködik kefével, miért úgy fogtam össze a haját, meg egyebek, mert nem az ő dolga. Apja meg szarik mindenre....

"Te ennyire szellemi nyomorék vagy komolyan, hogy szerinted a tényeket a gyerekem szemébe vágom?"

Szép megszólítás, grat. Na tehát:

a gyerek amit mondasz és amit érzel EGYÜTT fogja veszi, mert még nem olyan csökött, mint egy felnőtt, és mertmég így működnek az érzékei.

És pont ez a skizoid helyzet: hogy ellentmondás van a kettő közt.

Ezt az ordenáré, gennyes, gyilkos dühödet ÉRZI és tudja pár év múlva biztosan: ugyanakkor apa és anya szerelméből lett Ő.

Nem, nem hangolod ellene.

Az élet, a világ, a boldogság ellen hangolod.

Majd jön 10 év múlva a gyakorira Pánikroham,szorongás, idegbaj,vagdosás - mit tegyek? Akkor már semmit, majd egy pszichiáter vegyszerekkel elnyomja az egyébként logikusan és kiszámíthatóan jelentkező reakciót erre a széttépett nevelésre.

*

engedd el ezt a "szart" - és ne törődj vele.

Talán még nem késő.

Nem fogtok éhen halni, így alakult, a pénz miatt most már minek enni mérget gyűjteni magadba és a gyerekre??? Attól nem lesz semmi jobb, nem fog visszajönni, nem fog téged szeretni. Csak gyűjtöd a mérget magadba.

"Attól nem lesz semmi jobb, nem fog visszajönni, nem fog téged szeretni" =>

Miután én hagytam ott (javarészt az érdektelensége, igénytelensége miatt), nincsenek ilyen igényeim.

Ő képes volt szétbarmolni egy kapcsolatomat pusztán önzőségből. Az egyetlen előnye, mikor lett a nő, hogy tudtam, ez többé nem fog előfordulni. Családom van, született azóta még egy gyerekem a jelenlegi páromtól, nem rá várok.

"Majd jön 10 év múlva a gyakorira Pánikroham,szorongás, idegbaj,vagdosás - mit tegyek? Akkor már semmit, majd egy pszichiáter vegyszerekkel elnyomja az egyébként logikusan és kiszámíthatóan jelentkező reakciót erre a széttépett nevelésre." =>

Bár ismeretlen lenne ez a helyzet. De nem az. Nem, nem akarom elkövetni azt, amit az anyám (aki szerint ez genetikai eredetű), mert ezeket mind átéltem.

Nem halunk éhen valóban. De anno, mikor egyedül neveltem a gyereket, és ki volt minden számolva, pont ő tett megjegyzéseket, hogy menjek máshova dolgozni, hogy ne éljünk anyámmal, vagy másodállás, mert hova tudom elvinni, mit tudok neki venni.... Kérdeztem, hajlandó rá esetleg addig vigyázni, megoldani a felügyeletét?

Hát persze, hogy nem...

Mikor terhes lettem az élettársamtól , az ex az adókedvezményért kuncsorgott a közösre, mondván én úgysem dolgozok majd. Mikor mondtam, hogy gyedre is jár, és csak a háztartáson belüli gyerekre, akkor jött a hiszti, hogy de jó, hogy neki van egy gyereke, és se adókedvezmény, se iskolai támogatás, se plusz szabi, mert minden csak nekem jár.

Szóval gyakorlatilag nem én kezdtem az egészet, mégis nekem kell összeszorított foggal vigyorogni, jóképet vágni mindenhez. Egy ideig megy, de nálam is elszakad az a bizonyos cérna, nem egy anonim oldalon fogom visszafogni magam...

Értem. Tehát már a te gyerekkori életedben is voltak előzményei. Mindezt figyelembe véve azt mondom, kis gyerekeid vannak, társad, nem vészes a helyzeted! Vedd észtre, nincs nagy baj!

Jobb lesz a te egészséged is, a családé is, ha túl tudod tenni magad ezeken a mérgelődéseken. A méreg bent forr és ide-oda lerakódik - sajnos. Tehát a mérgesnek árt legjobban a méreg. Próbáld meg, hogy sóhajtasz és elengeded. És a jóra szépre figyelsz - biztos sok ilyen van, ahol kicsi gyerekek vannak, ott adódik minden nap vidámság is ( a sok gond és teendő mellett). Minden jót!

A gyerekek mindig szeretik a szüleiket, nem ítélkeznek felette. Ha borzalmas ember lenne akkor is szeretné. Több év lenne, mire rájönne, hogy ha rossz ember. A hangsúly nem azon van, hogy a gyerek szereti-e, mert szélsőséges esetektől eltekintve mindenképp így lenne.

Te elég jó apának tartod a férjed???

"Hülye verseket mond neki, ugye jókat kacagnak, persze, hogy a gyereknek tetszik...

... hogy apa olyan bohókás, .más mint az ovónéni, meg anya, "

"...gyerek szereti az apját..."

Valld be, hogy egyszerűen féltékeny vagy arra, hogy a gyerek jobban elvan az apjával, mint a karót nyelt anyjával?!