Mit tegyek, ha a 19 éves lányom apáca akar lenni?

-19 évesen még nem törvényszerű, hogy biztosan tudja mit is akar az élettől, persze előfordulhat az is.

-Elképzelhető, hogy beleszeretett a Kiss Petibe a szemközti házból, aki le se tojja, vagy átejtette, ergo minden pasi maga az ördög, nincs más út akkor nyilván, csak a "zárda" (manapság azért már nem az van, mint régen, elég világi életet él az apácák zöme, már persze a korábbiakhoz képest).

-Harmadrészt és nem utolsósorban akár örülhetnél is neki, sosem kell majd pesztrálnod az unokákat.

Hihetetlen, hogy mennyire dühösek egyesek, hogy esetleg nem enged férfiakat a puncijába.

Amúgy ateista vagyok.

Ne félj ettől, inkább támogasd őt ebben.

Egyébként attól, hogy esetleg be is vonul a rendbe, még hosszú, hosszú évek következnek az örökfogadalomig, addig még meg is gondolhatja magát. A novíciátus ideje alatt bármikor leléphet, utána ideiglenes fogadalmak vannak, a fogadalmi idő végén mondhatja, hogy inkább mégse, az örökfogadalom letétele csak évek múlván következik be. Meg már a rendbe belépést is komoly önismeretnek kell megelőznie, előtte hivatástisztázó lelkigyakorlat, meg aztán beköltözhet a kolostorba, az apácákkal élhet egy ideig még világiként, követheti a szokásaikat, szóval sok fokozat előzi meg ezt az egész dolgot. Mindenesetre ne ellenezd, lehet, hogy tényleg ez a hivatása.

Egyébként a közhiedelemmel ellentétben az apácák nem olyan maguknak való emberkék, akik semmit sem értek el az életben, ezért vonultak "zárdába". Nem, az apácák nagyonis tudatos nők, full normális emberek, és sokat tesznek a világunkért. Teréz anya történetét például gondolom mindenki ismeri. :)

Kedves kérdező!

Ha egy kicsit is szereted, fogadd el a döntését. Végülis felnőtt már. A legrosszabb, amit tehetsz, ha nem támogatod, mert akkor a ti kapcsolatotok is megromolhat.

"En nem hiszek Istenbe, pontosabban persze elt de mar mikor"

:D :D :D

Az egy dolog, hogy nem vagy hívő, nincs ezzel semmi baj, de basszus ennyit nem tudni, és azt hinni, hogy a hívők szerint Isten valaha is élt, mármint emberi formában... Ne már.

A 25-ös teljesen jól összefoglalta.

Nekem van olyan ismerősöm, aki egy ideig zárdába vonult, majd két év után ott hagyta, s nemrég volt az esküvője.

De olyanról is hallottam, aki ennek a fordítottját járta be, édesanyaként felnevelte a gyerekeit, azok kirepültek, majd sajnos nem sokkal később elhunyt a férje, így idős korában vonult be, és ott látogatták a gyerekei meg az unokái is. :)

Amúgy nem olyan rossz dolog apácának lenni, nem egy apácát ismerek, mind normálisak. Lehet velük ökörködni és poénkodni, jó arcok.

Meg igazából a rendtől is függ. Vannak olyanok akik beteget ápolnak, vannak akik gyerekekkel foglalkoznak, vannak akik tanítanak, stb.

Amikor fiatalabb voltam én is gondolkodtam (a fentebb említett személyek hatására ;) ), hogy lehetnék én is apáca... végül elvetettem az ötletet, mert az én önfejű természetemmel nem igazán tudnának mit kezdeni sehol... XD