Szülőként mit szólnátok ahhoz, ha a 16 éves lányotok azt mondaná, hogy "Isten nem munkára teremtette ezt a testet"?

Szarok rá tesó. A kor az egy állapot, semmi több. Attól meg pláne nem leszel több, hogy római számokkal villogsz gyk-n.

Én 34 vagyok. És akkor mi van? Jaaa tudom, ha nem b@$z oldalba valami barom, és nem hagyom ott a fogam, akkor kb 20 évvel több van nekem hátra mint neked. De semmi több.

És igen, én fölöslegesen nem sokkolom magam olyannal, amit nem szeretek. Félreértés ne essék, nem vetem meg a fizikai munkát, sőt, többre tartom, mint a szellemit, de ha nem muszáj, akkor nem erőltetem meg magam se szellemileg, se fizikailag. Ülök az autóban, gurulok, vezetek, és keresek. Szeretem csinálni, jól elvagyok benne, így kvázi nem is dolgozom. Ha neked a munka csak szenvedés lehet, sajnállak, hogy nem találtál olyan melót, amit szívesen csinálsz, ahova nem nyűg bejárni. Tudod, én nem utálom a hétfőket, mivel hétfőnként nem is dolgozom, nincs klasszikus értelemben vett főnököm, a papírmunkát elintézi a könyvelőm havi szaros ötezerért, és kész. Nincs idegzetem irodában ülni és gépet nyomogatni, számokkal bűvészkedni, akarja a bánat megerőltetni magát, ha seggen ülve, kormányt tekergetve, gondolkodás nélkül, kényelmesen, telót nyomogatva, filmet nézve, vagy épp zenét bömböltetve is meg lehet élni. Ha meg téged a munka tesz boldoggá, egészségedre, szarok rá. Én nem akarom előre vinni, vagy megváltani a világot, amúgy is utálom a változásokat. Ellébecolok, jól érzen magam, eltengődök a világban, és qrva jót röhögök azokon a barmokon, akiket a feszített életvitel, a túlhajszoltság miatti stressz majd' szétvet. Ja, és mélységes szánalommal nézek rájuk, mivel a legtöbben, a tanult emberek legalább 90%-a gyakorlatilag azért tanult, hogy a maradék 10%, javában bunkó, beképzelt parasztnak a csicskája legyen. Kössz, ebből nem kérek.