Fontos lett a külsőm. Miért baj ez? Szülői szemmel a gyerek mindig gyönyörű?

15-16 éves koromig borzalmasan néztem ki (lány vagyok). Seszínű haj, béna szemüveg, fogszabályzó, túlsúly (15 évesen kb 90 kg voltam), emiatt inkább fiús öltözködés. De a szüleim mindig mondogatták, hogy milyen szép vagyok, stb, viszont 13-14 éves koromban rájöttem, hogy ez közel sincs így. Rengeteg idő kellett, hogy elhatározzam fejben, hogy ezen változtatni akarok.

Most 20 éves vagyok, mondhatni rút kiskacsából lettem hattyú. Leszedték a fogszabályzómat, a fogaimat fehérítem, a számat feltöltettem (nem igénytelen kacsaszáj lett). Fodrászhoz járok hetente, befestettem a hajam, csinálják a körmeimet és a szempillámat is. Foglalkozom a bőrömmel is, nem csak annyi, hogy rákenek valamilyen krémet, ha éppen eszembe jut. Az életmódom is megváltozott, már nem bújok ki a sportolás alól, hanem igyekszem heti 3-4 alkalommal eljutni edzeni, vagy elmenni futni. Igaz ez az ételekre is, nagyon figyelek arra, mit viszek be a szervezetembe és mikor.

Mindenki szerint jót tett nekem a változás (ezt én is érzékelem, sokkal boldogabb vagyok), de a szüleim szinte úgy állítják be, mintha ez rossz lenne. Hogy alig eszem, minek kell ennyit sportolni, miért hordok "kihívó" ruhákat. Mindig van valami baj szerintük. De azt mégsem mondhatom, hogy én csak azt próbálom helyrehozni, amit ők tönkretettek.