Azt tapasztalom, hogy anyám és a nagyanyám folyamatosan úgy gondolják, hogy etetni kell, akkor is, ha nemet mondok sokadszorra is. Továbbá még nagyon konzervatívak. Miért ilyenek?

Nem baj, ha sokadszorra is erőltetik, sokadszorra is mondjál nemet. Előbb- utóbb csak megértik.

Az étel előállítása nem kis fáradtság. Ha nem dicséred, nem eszel a neked felkínált ételből. Azt úgy érezhetik, hogy elutasítod őket. Ők így fejezik ki a szeretetüket. Beszélgetni kell velük, és el kell mondani nekik, hogy miben másban tudnak segíteni neked. Amiben kifejezhetik a szeretetüket.

Ugyanez ment én anyám és nagymamám részéről is. Folyton tömni akartak, és ha elutasítottam, mindig én voltam az önző szemét. Amíg otthon laktam, el is voltam hízva rendesen, miután elköltöztem, és lefogytam, azóta ha otthon járok, megy a nem eszel rendesen, meg ugyanaz a felháborodás, hogy miért nem eszem meg ezt vagy azt. És ott van a "rendes étel" fogalma, amibe a jó zsíros kaják férnek be nekik, én persze nem eszek rendes kaját. Közben anyám egyre jobban el van hízva, és mindig majd hétfőtől kezd új életet...