A szülők miért buzdítják a gyerekeiket arra, hogy adjanak le az igényeikből párválasztás szempontjából?

Már, bocs, de ALAP, hogy valaki nem piál, nem veri a másikat és dolgozik!

Ehhez SEMMIT nem kell tenni, csak normálisan élni.

Egyébként nálunk meg én kapom az ívet, hogy miaz, hogy 8 óra munka után nem várom főtt vacsorával a páromat :D

Meg miaz, hogy neki is takarítania kell, mikor férfi.

Gykorlatilag nem beszélek velük, mert mindenben ilyen korlátolt hülyék, komolyan, nagyapámnak alap volt, hogy amikor mama elfáradt, akkor ő készített lecsót, meg főtt ételt.

És igen, nekem FONTOS hogy tudjak miről beszélgetni a kedvesemmel meg a szex is legyen jó, pont mert a szerelem elmúlik-enyhül idővel, és ha olyannal vagy együtt, akivel egyébként három szót nem tudsz váltani, akkor gyönyörű a házasság.

Nem ver, juhú, csak épp nincs semmi együtt töltött idő, sem beszélgetés, mert nincs közös téma.

És a realitás nem azt jelenti, hogy olyannal kössem össze az életemet, aki nem cigizik, hanem pont azt, hogy olyasvalakivel, akivel még 10 év után is tudok nevetni meg nem kéthavi egyszer szeretkezek.

Mert ezelőtt 30-35 évvel ez még divat volt. Anyám azért ment hozzá apámhoz mert 6 év járás után fel lett szólítva apám, hogy vagy elveszi vagy lelép. Anyámnak egyetlen kiútja otthonról a házasság volt, mivel sem tanulni sem dolgozni nem volt hajlandó másik városban, de már a töke tele volt a szüleivel, így férjhez akart menni, hogy szabadulhasson. Ő is hozzáment az első marhához és bár együtt vannak mai napig, gyakorlatilag csak egymás mellett élnek. Anyám nem akar egyedül lenni öregségére, fel kellene osztani a vagyont is válás esetén, ami necces lenne mert bár apám egy forint nélkül vette el anyám, anyai nagyszüleim stb. rengeteget segítettek nekik, így lett ház,plusz egy lakás, autó, nyaraló minden, de ezen is osztozni kéne miközben apám és a családja ebbe semmit sem tett...Plusz nem kapna özvegyi nyugdíjat sem így inkább éldegél a társas magányban. Ez ám a szerelem... Gyakorlatilag az összes ilyen barátnője elvált 10-12 év után, a legtöbbnek azóta van normális, új kapcsolata és sokkal boldogabb mind. Sokan beszélik ki apukámat a rokonságban, hogy a csóró gyerek beleült a jóba, a készbe, nem véletlenül vette el anyám. Szóval win-win a szitu de nem akarom tudni mi játszódik le belül bennünk.

26N

Hát, elszomorítóan sok az olyan ember, akinek ennyi elég. Nem csak a szülők, de maguk a párkeresők is sokszor ilyenek. Tök mindegy, hogy van e szerelem, tök mindegy, hogy tetszenek e egymásnak, tök mindegy, hogy szexelnek e, mindegy, CSAK LEGYEN VALAKI.

Legalább 5-6 olyan pár van csak a közvetlen környezetemben, ahol a két fél között kb. semmi vonzódás nincs, csak együtt vannak, mert "mégiscsak jobb, mint egyedül" meg "30 évesen már muszáj megállapodni" meg "a gyerek miatt muszáj együtt maradni" meg "inkább ő, mint senki" meg "azért elvagyunk egymás mellett" meg "így könnyebb anyagilag" és még sorolhatnám...

Én speciel MAGASRÓL letojom, hogy más hogyan miként éli az életét, felőlem akárki lekötheti magát egy életre valami punnyadt balf** mellett, de ÉN nem fogom. Szerencsére az én szüleim értelmesek, és nemhogy arra nem biztatnának, hogy leadjak az igényeimből, sokkal inkább arra hajtanak, hogy márpedig igenis minél tökéletesebb párom legyen, akivel 100%-ban boldog vagyok.

Tény, hogy egy ilyen IGAZI igazit sokkal nehezebb megtalálni, mint egy "akárkit" aki épp csak jó erre-arra, de még fiatal vagyok, ráérek. De ha nem találom meg soha, akkor is inkább maradok egyedül, minthogy elcsesszem az egész életem egy olyan emberre, akit igazából nem is szeretek.

A legtöbb ember sajnos brutálisan kapcsolatfüggő, társ nélkül teljesen életképtelenek lesznek, el sem tudják képzelni, hogy egyedül is lehet boldognak lenni. Ezért hajlandóak megállapodni kb. az első olyan mellett, aki hajlandó őket elvenni / hozzájuk menni. Huszonpár évesen már pánikolnak, ha nem házasok, ha nincs gyerek, mert hogy ők el fognak késni... Elég szánalmas.

Na, ettől a fajta "adj le az igényeidből"-mentalitástól én is a falnak tudnék menni (ez azért más kategória, mint a kórosan elhízott, ápolatlan, mackóalsós fiú/lány fitneszmodellt keres).

Nem is tudom, honnan jön ez az "elég, hogy ne igyon és verjen" mentalitás... talán onnan, hogy vannak, akik még úgy nőttek fel, hogy a szülei adták oda vkihez és nem tudtak válogatni, vagy egyszerűen hótt hülyék voltak és hozzámentek az elsőhöz, aki odaböfögte neki, hogy hellóka, meg a hasonszőrű buta barátnői/barátjai is. Akkor nyilván főnyereménynek tűnik vki, aki nem iszik, ha a környezetében az összes férfi piás.

de nem értem, miért kellene a "kicsivel jobb"-bal megelégedni, ha lehetne sokkal jobb is, ha tovább vár, elemez az ember.

Nekem az volt a kedvencem, amikor az egyik barátnőmnek meg nekem kezdtek el papolni anyáink, hogy BIZTOS azért nincs még pasink 19 évesen, mert túl magasak az elvárásaink, úgy, hogy kb. semmit nem tudtak a "szerelmi" életünkről. Én világéletemben túlsúlyos voltam... akkoriban még vékonyabb is, mint most, leginkább PCOS miatt... hát SENKI nem próbálkozott meg nálam addig (még az alkesz csövesek is 21 éves koromtól kezdték)... a barátnőmnél meg próbálkoztak, de csak olyanok, akiknek 2 összetett mondat elmondása komoly problémákat jelentett meg olyan, aki foglalt volt. Ja, az tényleg akkora magas igény, hogy nem egy teljesen debil és húséges fiút akarna magának vki.

Aztán 23-24 éves korunkra mindketten megtaláltuk azt, aki ezeknek az irreálisan magas elvárásoknak megfelelt :D.

Azért azt kalkuláljátok bele, hogy ez nem a Disney World, nem tud mindenki szerelemből házasodni. Aki szép, okos és szociális, az nyilván válogathat és kiválaszthatja azt, akibe tényleg igazán szerelmes.

De a csúnya antiszociális embereknek a legkevésbé rossz jelöltet kell kiválasztani, ha valaha akarnak kapcsolatot, és igen végsősoron ezt lehet igénytelenségnek nevezni, de szerintem inkább realitásérzék.

Olvasván a válaszokat, mintha mindenki csak a két végletben gondolkozna: "muszáj kompromisszumot kötni"/ "csak azért is a legjobbat választom, ha addig meghalok is".

Szerintem az egészre úgy kell tekinteni, hogy meg kell találni a legjobb társat, de ha kezd lejárni az idő, akkor el kell kötelezni magunkat, mert mindenki elöregszik egyszer.

A 4 évnél hosszabb kapcsolatokat, ahol nem volt semmi eljegyzés és házasság pedig egyszerűen nem értem.

Az ilyen emberek nem gondolnak bele, hogy már elvettek a másik életéből egy fél évtizedet majdnem, és nem voltak képesek elköteleződni, még mindig kifele kacsingatnak?

Itt már vagy azonnal eljegyzés kell, vagy szakítani, különben csak elfecsérelt idő a kapcsolat.

Az igényekhez és azok "leadásához":

meg kell nézni, hogy az igények honnan származnak? Reálisak-e? Ha a médiából származnak, akkor simán lehet hogy nem azok, pl. egy etióp folzamatosan fehér embereket ábrázoló filmeket látott, és ezért egy fehér párt szeretne. Ez az igénye nem reális Etiópiában, érthető módon. Így ha nem "ad le" belőle, akkor soha nem fog párt találni, arról nem is beszélve, hogy értelmetlen szempont alapján szortíroz.

Most pedig lehet lepontozni.

Utolsó ez hülyeség.

Egy kapcsolatot nem egy házasságnak kellene erőssé tennie.