Reménykedem, hogy anya egyszer megérti. De hogyan lépjek előre?

Hiába ha a szülőd, sajnos sokan nem érdemlik meg ezt a "címet". Apukáddal milyen a kapcsolatod?

Semmivel sem fogod jobb belátásra bírni. El kell őt engedned örökre és élned a magad életét.

"23 éves vagyok, már 18 éves korom óta eltartom magam. Ezt csak azért mondom, mert nincs anyagi függés, ami anyámat eléggé zavarja."

Milyen jovedelmed volt/van, hogy az egyetem alatt tudtad fizetni a tandijat, konyveket-jegyzeteket, a koleszt, a kajat, a kozlekedest es mindent?

A szülői lét nem jogosítvány a bántalmazó viselkedésre.

Aki rendben van saját magával, az nem megy neki a másik embernek, különösen nem a saját gyerekének.

Arra gondolj, különösen így felnőttként, hogy az ő bántalmazó viselkedése és a negatívkodásai őhozzá tartoznak, nem tehozzád.

Húzd meg a határaidat, óvd, védd a lelkibékédet. Ha annak árán sikerül csak, hogy eltávolodsz, akkor annak árán. De ne érezz lelkifurdalást amiatt, hogy jogosan megvéded magadat a jogtalan bántalmazó viselkedéstől.

Van egy könyv, Susan Forward: Mérgező szülők. Egy pszichológus a hozzá járók eseteit írja le, hogy a bántalmazó viselkedés (nem tettlegesség, a verbális bántalmazás néha rosszabb) hogy oda tud csapni egy életen át. Vannak, akik még a szülő halála után is cipelik magukon negatív mintákat.

Senki nem kötelezhető arra, hogy ezt hagyja megtenni magával. Te sem.