Alacsony önértékelésű szülő (anya) - mit tehetek én?

Édesanyámmal egyre feszültebb a viszonyunk. én 40F, ő 70. Mióta édesapám elment, azóta kiélesedtek a problémák, egyre nehezebben találom meg vele a közös hangot.

Sokszor hullámzó a hangulata: van, hogy imád, én vagyok a tökéletes kisfia, aki mindent megtesz, de ha valamire nemet mondok (pl. nem érek rá megnézni a TV-jét) akkor én vagyok aki soha semmit nem csinál meg neki, stb.

Folyamatosan mártírt játszik, őt senki se szereti, neki nincs családja, az ő véleménye nem számít, stb.

Szerettem volna megoldani ezt a helyzetet, így leültem vele beszélni a problémákról, de gyakorlatilag masszív falba ütköztem: mindent letagadott abból, amivel szembesítettem. Sem az unokák kezelésében/nevelésében kért utasításaimat nem fogadja el, de letagadja azt is, amikor mondtam, mivel bántott meg az elmúlt pár évben.

Ő nem mondott ilyet, az nem úgy volt, én mindig csak bántom őt, ő mindig a rossz, stb.

Amit ő felsorolt problémát arra én azt válaszoltam, "rendben, megértem, ha ez esetleg őt bántja, ezért ha legközelebb ilyen helyzet lesz, megpróbálok odafigyelni és változtatni" > erre az volt a valasza, hogy miatta nem kell ilyen aldozatot hozzak, es kb semmit sem ert a kozeledesem. szoval ez sem segitett.

azt olvastam, hogy ez az alacsony onertekeles velejaroja, az ego annyira sérülékeny, hogy nem hajlandó belátni semmilyen hibát. Ez viszont megmérgezi a viszonyunkat, nem tudok a helyzettel mit tenni.

Azt is olvastam, hogy a gyerekek hatására a szülők ritkán változnak, tehát csodákat nem várok, csak szeretném elviselhető állapotba hozni ezt a dolgot.

Nem lakunk együtt, saját családunk van 2 gyerkőccel, de a párommal is nagyon feszült a viszonyuk ez miatt.

ha van jo otletetek, ne tartsatok magatokban :)