A szüleim bele vannak őrülve az egyetembe, vizsga előtt már aludni se hagy?

Gondolkodj, ember... És ne add fel magad, a függetlenséged.

Mutasd meg a szüleidnek, hogy tiszteletre méltó vagy. Állj ki magadért velük szemben! Ne hagyd, hogy irányítsanak. Ne hagyd, hogy bárki irányítson. Ha vernek... ez ellen is lehetőségek garmadája.

A legtöbb amit tehetsz, hogy NEM KÉRSZ tőlük engedélyt. Mert vállalod a felelősséget az életedért, mert nem vagy döntésképtelen.

Keress a hátuk mögött egy diákmunkát, és húzd meg magad haveroknál az első egy-két hónapban, amíg össze nem jön a pénz kaucióra. Két félévet passziválhatsz, mielőtt kiiratkozol egyetemről (vagy azt hiszem a harmadik passzív félévnél automatikusan ki is rúgnak), akkor tovább marad jogviszonyod és tudsz dolgozni diákként (gondolom sima érettségid van csak, azzal könnyebb iskolaszövetkezeten keresztül munkát találni).

Az én szüleim is ilyenek, csak ők ott "hibáztak", hogy annyira fontos volt nekik a látszat, hogy engedtek távoli városban kollégiumban lakni. Na azóta csak sátoros ünnepeken látnak. Aki nem ilyen családban nőtt fel, annak fogalma sincs, hogy megy ez, persze, költözz el, pénz nélkül, és menj el dolgozni úgy, hogy az apád egy nárcisztikus idegbeteg, aki, ha tehetné, élete végéig az irányítása alatt tartana, bármilyen eszközzel. Az ilyen szülők egyáltalán nem szokták szabotálni a kölök önállósodását... Ja, de. Ha kell, akkor vernek (igen, felnőttként is. Én mondjuk visszaütöttem a saját apámnak, de az ötven kilómmal nem sok esélyem van, ez belátható), ha kell, akkor kiraknak az utcára semmi nélkül, ha kell, akkor olyan mártírműsort nyomnak, hogy a végére azt is elhinnéd, hogy a Föld lapos, ha ők mondják. Azt is figyelembe kellene venni, hogy a legtöbb ilyen családban felnőtt gyereknek húszéves korára olyan szinten sérül a személyisége, amit lehet, hogy segítség nélkül helyre se tud hozni.