Miért viselkedik így az anyám? (hosszú kérdés)

Amikor távolabbi rokonok, ismerősök is nálunk vannak, állandóan megjátssza magát, hogy ő milyen kedves, aranyos, viccelődik, stb. De ahogy ezek az emberek kiteszik a lábukat az ajtón, teljesen az ellentéte lesz.

Apámat folyton lehülyézi, meg idegbetegnek nevezi, szándékosan provokálja. Nevetséges dolgokból is képes veszekedést, üvöltést generálni. Tényleg ilyeneken vesznek össze, hogy pl. apám kivett egy ásványvizet a hűtőből és rögtön, miután öntött magának, nem rakta vissza, mert még akart inni és anyám szerint MEGROMLIK így a víz :D Az esetek 99%-ban ő provokálja ki a veszekedéseket, ilyen idiótaságok miatt és pár perc múlva már úgy ordibálnak egymással, hogy már kb. várom, mikor mennek egymásnak.

Utána persze eljátssza a hattyú halálát és itt mondogatja, hogy apám egy elmebeteg idióta és hozzá se lehet szólni, mert egyből kiabálni kezd és ő csak ezt meg azt mondta neki..

De velem is szinte ugyanígy viselkedik, nem szólhatok hozzá, mert mindig kiabálni kezd, hogy nem hallja tőlem a tévét, ha itt pofázok neki, sokszor amikor hozzászólok, azért kezd el üvölteni, mert ő épp gondolkodott valamin és azzal, hogy hozzászóltam, kizökkentettem és most nem tud koncentrálni és takarodjak a közeléből, mert megtép..

Emellett sokszor hazudozik, uszítja egymás ellen a környezetében lévőket. Valamiért kiskorom óta van egy mániája, hogy ha valamiért ideges rám (azaz kb. megállás nélkül), elkezd olyanokat kiabálni rám, hogy szellemi fogyatékos vagyok és a szomszédok, rokonok is azt kérdezgetik tőle folyton, hogy beteg vagyok-e. Amikor az utcán megyünk, mindig elkezdi nekem mondani, hogy az előbb szembejött velünk egy random ember és ő látta, hogy röhögött rajtam, hogy hogy nézek ki, hogy megyek, meg ilyenek :D Pedig én is látom, hogy senki nem foglalkozik velem, aki szembejön velem az utcán...

De ezelőtt évekig 0 önbizalmam volt emiatt és szép lassan kialakult nálam egy szociális fóbia szerűség is, folyton úgy éreztem, tényleg mindenki engem figyel, ha végigmegyek az utcán és röhögnek rajtam, meg hülyének néznek.

Akkoriban ha anyám összeveszett velem valamiért, mindig hozzátette, hogy apám is állandóan mondja a hátam mögött, hogy nem vagyok normális és be kéne záratni a gyogyósok közé.

Amikor apámnál erre rákérdeztem, azt mondta, soha nem mondott ilyet és inkább neki hiszek, mint anyámnak.

Plusz engem folyton szid amiatt, hogy szerinte életképtelen vagyok. Pár éve folyamatosan azt hallgatom, hogy bezzeg ő az én koromban már gyereket nevelt és háztartást vezetett, én meg csak lébecolok (=tanulok) és hogy még főzni se tudok. Ami igaz is, mármint a főzés része, ugyanis akárhányszor nekiállnék csinálni valamit, anyám mindent kivesz a kezemből, arra hivatkozva, hogy úgyse tudom megcsinálni. Múlt hétvégén mézes-mustáros csirkét akartam csinálni és ott állt mellettem és nézte, hogy mibe köthet bele, én meg már gyomorideggel vártam, hogy miért kezd el üvölteni...Végül az volt az ordibálás tárgya, hogy szerinte nem jó irányba kavarom a csirkét, ő mindig jobbról balra kavarja, mert ha balról jobbra kavarom, akkor nem sül meg :DDDDD

Szóval ilyen szinten nem hagyja, hogy bármit is csináljak egyedül, aztán persze megkapom, hogy alap kajákat se tudok megfőzni..

Amúgy apámról is kitalál hazugságokat, kb. mióta a középső nővérem megszületett, elvileg azóta hajtogatja azt, hogy apám megcsalja. Apa mesélte, hogy volt, hogy valami 80 éves nénihez ment dolgozni (fűtésszerelő) és amikor hazament, anyám azzal fogadta, hogy takarodjon a házából, mert tudja, hogy egy qrvánál volt. Hiába bizonygatta neki apa, hogy egy idős nénihez ment dolgozni, kitalálta, hogy egy 80 éves öregasszonnyal van viszonya :D

De az évek során másokkal is meggyanusította már, amikor az egyik nővérem költözött, apám gyakran ment neki segíteni berendezni az új lakását, meg kocsival elvitt neki pár bútort, ilyesmi és anyám volt, hogy akkor is kitalálta, hogy biztos dugni megy a saját lányához, nem segíteni a lakással kapcsolatban...

Valamint sokszor úgy érzem, mintha irigy lenne apámra, ugyanis vele jobb a kapcsolatom (mily meglepő), meg a nővéreimnek is. És sokszor, mikor apámmal beszélgetünk és nevetünk valamin, anyám elkezd minket ócsárolni, hogy idióták vagyunk és semmi vicces nincs ebben, amin nevettünk..Kb. mosolyogni se szabad itthon, mert egyből megkapjuk, hogy fogyatékosok vagyunk, amiért mindenen röhögcsélünk.

Egy nyugodt, kellemes percünk sincs itthon, ha anyám itthon van.

Valakinek van hasonló személy a rokonságában? Hogy lehet valaki ilyen?