Milyen kapcsolata lenne így a gyerekemnek az apjával? Vagy a másik gyereknek? Mit tennének?

Teherbeestem, nem tervezetten, elővigyázatlanok voltunk. Egy hosszú, nagyon komoly kapcsolatom ért véget 2 éve, nehezen tettem túl magam rajta. Eléggé megkergültem, belekeveredtem egy kapcsolatba másfél éve egy már foglalt kollégámmal. Nem vagyok rá büszke, nem tettem még ilyet, igazából nincs rá mentségem. "Bűntetőleg" beleszerettem. Egy időre megszakadt a kapcsolat, mikor kiderült hogy terhes a barátnője/mennyasszonya. Azt hittem vége, találkoztunk napi szinten, de nem váltott ki belőlem semmit. Utána valahogy újra összejöttünk, akkor jöttem rá hogy szeretem. Azóta nem olyan "egyszerű" már semmi, addig csak a szexről szólt, most már többről. Illetve a babával, nővel sem akartam ezt tenni, de nem tudtam nélküle elképzelni. Érzem egy ideje hogy ő is másképpen érez, be is vallotta, de a terhesség miatt értelemszerűen nem akartunk lépni. Inkább megvárni míg elmúlik ez az egész. Most sajnos vagy nem sajnos, nem tudok hogy viszonyulni a témához terhes vagyok. Elmondtam neki, az első reakciója az volt, hogy velem marad, elhagyja a párját. Mondtam hogy nem biztos hogy megtartott, amitől kiborult. Azóta beszéltünk, azt mondta döntsek. Ha megtartom velünk lesz, ha nem akkor is lehet elhagyja a nőt, de megvárja míg megszületik a baba, nemsokára ez megtörténik. Illetve ez a mi kapcsolatunktól függetlenül is megtörténhet. A baba mentes verziokat feltételesen mondta, tehát nem vehetem készpénzre, illetve a baba születése ki tudja mit vált ki belőle.

Most itt vagyok döntés előtt. Korom/anyagi helyzet miatt beleférne, de vele még nem éltem együtt. Szeretem, de ez csak egy része a kapcsolatnak. Félek hogy a születendő gyerekével nem lenne kapcsolata.

Ha megtartom és mégis a párjával marad, nem kérnek tőle semmit, de egyedül nem szeretnék felnevelni egy gyereket. Járna neki apa, és nekem is társ.

Ha nem tartom meg, amit az eszem diktál, keresnék másik munkát, elhagynák, megoldódna a helyzet. Ha el is hagyná a párját, az tiszta ügy lenne.

Ezek pörögnek a fejemben, míg legszívesebben vele lennék és megszülném a babát. Félek viszont hogy soha nem lehetne normális életünk. Ha ugyan van ilyen. Másik percben megtartanám egyedül is, még ha érzem ez nem helyes, és őt nem befolyásolhatom hogy ne vegyen részt az életében ha akar.

Mit tennének? Leszámítva hogy nem kerülnének ilyen helyzetbe. Milyen élet várna és a gyerekre így vagy úgy?