Hogyan ‘leckéztethetném’ meg a szüleimet?

"úgy gondolom, hogy igazam van."

Hihető, viszon ők pedig úgy gondolják, nekik van igazuk.

.

Nem vagy hajlandó leírni, mi a problémád, de tanácsot kérsz, mit csinálj.

Ez így nem megy!

.

Te milyen tanácsot adnál a követkető kérdésre:

"nem mondom el, mi a baj, miért kerülten ilyen helyzetbe, de mondjátok meg, hogyan másszak ki belőle!"

.

Minden esetre, vigyázz a "megleckéztetéssel"!

Ha azt teszed, hogy eltünsz két napra, aztán hazamész megnézni az eredményt (no meg kajálni), rá ne döbbenj a válaszleckéztetésre: zárcsere az ajtón!

.

Gondolom (találgatás...) te is és szüleid is indulatosak vagytok, ezért nem tudtok BESZÉLGETNI egymással, emberi módon intézni nézetetek különbségét.

Semmiképpen nem drámával!

A legnagyobb lecke az lenne, ha teljesen autonómmá válnál, azaz tiszta tudattal, tiszta látással tudnád magadban tudatosítani, hogy az utálatosságuk nem hozzád hanem hozzájuk tartozik. Nem vagyok oltogatós megmondóember, de ezek az ilyen "haláldrámák" teljesen feleslegesek és meglehetősen gyerekes megoldások.

Nekem is volt ilyen a családomban régebben, sőt voltam kiközösített iskolában,mmajd munkahelyen is.

Ha meg tudtam őrizni a tartásomat, méltóságomat, ha látta mindenki, hogy SEMENNYIRE SEM FÜGGÖK A DOLGAIKTÓL sokkal hamarabb rendeződtek a körülmények, mintha játszmáztam volna.

Tudatilag kell eljutni oda, hogy nem függsz.

A hangulatod és az önképed nincs alárendelve mások kényekedvének, nem adod ki a kezedből az irányítást.

Ők olyanok, amilyenek. Nem a te dolgod, nem a te problémád. Húzd meg a saját határaidat és válaszd le magad az érzelmi függésről.

Gugliba ha beírod, van egy cikk "ha nem húzod meg a határaidat" címmel, abban benne van minden.

A kamaszokkal folytatott viták kb. mindennaposak egy családban, ezért nem kell "leckéztetni", úgyis te húzod a rövidebbet. Ha egy napos szökdösés után előkerülsz, tuti nem teszed zsebre a gyerekes drámázást!

Ülj le és beszéld meg velük inkább, hogy mit tehetnél hogy elkerüljétek a következő vitát, mit kifogásolnak, illetve mondd el kedvesen hogy neked mi fájt. Ez felnőttes viselkedés. A "leckéztetés" gyerekes lépés, azzal azt bizonyítanád hogy meggondolatlan hisztis kölyök vagy, ezért lehet hogy megfejelik még egy szobafogsággal is a dolgot.

Komolyan mondom hihetelnen milyen belháború dúl egy tini agyban.

Annyira rettegek, hogy egy nap a hormonoktól meghülyült gyerekem ilyet talál ki. Te kis xaros, fogalmad nincs a szüleid mennyit remegtek,aggódtak érted még ekkora nagy mamlasz lettél? Beszéljél, ne menekülj. Hogy lehettek ilyen gerinctelen,szívtelen kis nem is fokozom tovább, hogy ilyen egyáltalán eszedbe jut? Te akarod megleckéztetni a szüleidet, hogy fájjon nekik? Min vesztetek össze? Kijött az uj iphone és várnod kell a júniusi ballagásig, hogy megkapd?

Ne harcolj a szüleiddel,hanem ülj le beszélgetni velük.

Egy vitat midket fel megtud ugy elni, hogy neki van igaza. Es mindegy hol az igazsag. Csak modok egy peldat: valaki szerint a homokossag bun, perverzio, abnormalis, valaki szerint nem (a regi gorogoknel is volt, allatvilagban is van, sokan csak heccol kiprobaljak stb.) Orakig lehet vitatkozni es akar melyik oldalon allsz ugy fogod erezni kizarolag neked lehet igazad.

Tehat nem tudjuk min vitaztatok, csak azt, hogy benend tuske maradt es ugy erzed utalnak.

Beszelj veluk. Ha nem megy a beszed, akkor ird le egy levelkeben papiron es add oda. Az erzeseidrol irj (ne a vita temajarol ujra). Es ird le elgondolkodtal azon, hogy esetleg elmenj egy napra es kikapcsold a mobilod is, mert annyira rossz neked. Es kerd, hogy segitsenek elmulasztani ezt a napok ota tarto rossz erzest, mert valahogy nem mulik.

Szerintem segiteni fognak.

A megleckeztetes sose jo, es attol nem fogod jobban erezni magad. Annyi tragedia tortent igy (eltunt, megeroszaolt, megolt gyerekek, ongyilkossag...) es bizonyara utolag teljesen ertelmetlenul.

Egy olyan baratd sincs, akinek szemelyesen elmndhatnad a serelmeidet? Vagy nagyszulo, nagyneni sics?

En egyszer vilagga mentem, nem szadekosan, de verig voltam sertve egy igazsagzalan megjegyzessel es kiultem a falu hataraba ozeket nezni. Amikor lattam elsuhann a fouton a szuleimet az autojukban, nagyon megijedtem, hogy mi van ha engem keresnek (nem mondtam, hogy elmegyek es hova) es szepen visszasetaltam. Nagyon szegyelltem magam, halalra remultek es azt hittek a fouton gyaloglok. Negyon remiszto volt es nem erdemeltek meg, hogy rajuk ijesszek. (Es nem s akartam).

A problémát ugyan nem tudom...de ha az én gyerekem akarna "leckéztetni" azzal, hogy eltűnik vagy öngyilkossággal fenyegetőzik nem jönne ki jól a dologból...

Lehet azt hiszed egy ilyen akcióval majd rádöbbented őket arra, hogy "milyen jó is, hogy vagy" (mert a buta amcsi filmek ezt mutatják) az igazság pedig az, hogy ez a legaljasabb érzelmi manipulációk egyike. (mert a másik elvesztésének a félelmére alapoz)

Nem tudom volt e már veled olyan, hogy eltűnt mellőled családtagod barátod, nem voltál biztos egy szerettednek az épségében (késett és nem tudtad balesetezett e stb.) de ez egy nagyon súlyos és rémítő pánikot eredményez az emberben.

Még ha az első reakciója szüleidnek az is lenne, hogy "hál Istennek, hogy nincs bajod" ahogy tudatosulna bennük, hogy ez szándékos volt a részedről nagyon dühösek lennének. (Én biztosan nem tudnám egyhamar megbocsájtani)

Az alapvető probléma megoldásához pedig semmivel nem vinne közelebb.