Hogyan ‘leckéztethetném’ meg a szüleimet?

Nem tudsz olyan módszert kitalálni, amivel halálosan megijeszted őket. Ráadásul egyáltalán nem biztos a kimenetele, összeborulás helyett lehet, hogy még dühösebbek lennének rád, amiért ezt tetted velük.

Inkább írd ide, hogy min vesztetek össze: ha igazad van, majd sajnálunk, ha nincs, akkor meg rávilágítunk a másik oldalra. Kamaszkorban igen gyakori a szülőkkel való összeveszés, hiszen a gyerek önállósodik, a szülő meg ezt nem akarja tudomásul venni.

Állj a saját lábadra, önállósulj.Amíg függōségi viszonyban vagy a szüleidtōl érzelmi és/vagy anyagi téren addig ki leszel szolgáltatva nekik és nem tudsz az ébredezō és vágyott méltóságodban mozogni.

Ezt így lehet intelligensen kezelni, belátással.

Te most gyakorlatilag bosszút akarsz állni, de mivel a bosszú egy destruktív cselekvés így az semmilyen építō jellegū hatással nem lenne az életedre."Öngól."

Nagyon sok tinédzser jár hasonló cipōben mint most te, mondhatni általános jelenség.

A jó szülō nindig "túl jó", a rossz szülō mindig "túl rossz".Ez általában nem reális mert a negatív vagy pozitív érzelmeink szemüvegén keresztül szemléljük ōket.

Mikor még aprók vagyunk akkor bálványozzuk a szüleinket, késōbb kritizáljuk(amihez nincs jogunk), dühösen becsapva az ajtót.Mikor sikerül érzelmileg is felnōbi akkor realizáljuk, hogy ōk is emberek, mi is emberek vagyunk, vannak hibáink.

"Ne pazarold az idōdet negatív érzelmekre, mert akkor csak abban lesz több részed amit nem akarsz."

"Igazam van."

A járni tanuló öntudat dacos elsō lépései.

Talán igazad van, talán nem, de azzal nem a saját helyzeted erōsíted ha "leckéztetsz".

20 éve ezen gondolkozom...nem minden nap, de elég sokszor. Nagy tüske bennem a mai napig az, hogy sosem hitték el, hogy fáj a fejem. 7 éves koromban kezdődött, tesóm mindig azzal vagdalkozott, hogy ennyi idősen nem fájhat, anyámék meg mentek utána, mert igen, igaza van. Amikor felkelni is alig tudtam, és a fájdalomcsillapító sem használt, akkor nagy kegyesen orvoshoz kerültem, aki a tünetekből rögtön megmondta, hogy ez bizony migrén.

Nálam nem lett jobb, a doki után is csak annyit kaptam, hogy feküdjek le aludni, majd jobb lesz. Sosem lett jobb, mindig erősebb volt a migrénem alvás után. Akkor is meghazudtoltak, hogy olyan márpedig nincs.

Nekem 16 évesen volt ilyen, hogy apámék addig aláztak, hogy egy szál papucsban kirohantam a kapun. (Jó, azért volt rajtam ruha is.) Apám ugyanis az a fajta autoriter gyökér volt, aki kizárólag üvöltve volt képes kommunikálni, és ha ez nem vált be, akkor még hangosabban üvöltött. Mert olyan nincs, hogy neki, a "tapasztalt felnőttnek" ne lenne igaza, a "gyerek" meg csak "hisztizik, próbálkozik". Anyám meg nem volt képes kilátni az "én okos, erős, nagy hangú férjuram" rózsaszín gömbből. Nekem sem volt hová mennem, jobb híján elmentem a barátnőmhöz, és elsírtam neki, mit műveltek velem otthon.

Apám lóf***t se értett meg az egészből. Még pár évig vitte tovább ezt a vonalat, aztán leb***tam neki egy olyat, hogy megfeküdt, és 22 évesen elmentem otthonról. Azt sem fogta fel, hogy ez most végleges. Nem fogta fel az összefüggést a viselkedése és a távozásom között, azt hitte, a kettőnek a világon semmi köze egymáshoz, ő normális. Élete végéig sem volt képes kifejleszteni annyi empátiát, hogy megértse, hogy végleg elb***ta az apa-fia kapcsolatot.

Most lesz két éve, hogy meghalt, de nagyon erőlködnöm kell, hogy ne haraggal gondoljak rá. Igaz, megtanított egy csomó dologra, pl. flexelni vagy rántottát sütni, de milyen áron?!

Gondold végig a következményeket!

Baromi mérgesek lesznek rád, ha hülyeséget csinálsz. Arról nem fognak jobban szeretni, ha elszökdösöl.

Az egyetlen, amit elérsz vele, hogy nem fognak bízni benned. Állandó felügyeletet kapsz, minden lépésed ellenőrzik, és hónapokig hallgathatod, hogy mekkora hülyeséget csináltál.

Ha nem lennél.... De vagy. Akkor is vagy, ha egy hátizsáknyi ruhával elszöksz. Úgyhogy azt fogják érezni, hogy szándékosan keseríted meg az életüket. Ez nem éppen a jó családi hangulat alapja.

Az meg a legnagyobb hülyeség, amikor valaki ijesztgetésből árt magának.

Kolléganőm tavaly temette a lányát. Mindig voltak vele problémák, de kamasz korban maga volt az ördög. De tényleg.

Egyszer ő is kitalálta, hogy megleckézteti a szüleit és bevett egy csomó xart. Egy pár óra múlva érezte, hogy sokkal nagyobb a baj, és kétségbeesetten rohant az anyjához. Irány a kórház. Nem tudták megmenteni. -végig zokogott, hogy nem akar meghalni.

14 évet élt.