Anyámék őrületbe kergetnek a pozitív gondolkozással (? )

Szerintem az, hogy mindenre ez a válasz, pont ugyanannyira negatív hozzáállás, mintha pesszimisták lennének. Ha gondja van a gyereknek, a szülő meghallgatja, az alap, ettől még pozitívan meg lehet erősíteni és biztatni, de ha legyintenek minden gondra, az pont hogy dekonstruktív. Nincsen mindennek lelki oka, ha sok mindennek valóban van is. Az meg milyen már, hogy ne mondja el a problémáit, mert lehúzza vele őket. Ne már. Szép dolog az optimizmus és a megfelelő, pozitív hozzáállás, de lássuk be, ha ennyi elég lenne minden bajra, akkor se krónikus test, sem lelki betegek nem lennének, hiszen pszichohalandzsával meg lehetne gyógyítani mindent és mindenkit. Rengeteg mindent tehet az ember saját magáért, de kismillió dologra egyszerűen nincsen ráhatása. Hiába szedek én vitamint és sportolok, egészségesen étkezem, vidáman dalolva az úttörőindulót is elkapom az influenzát jó eséllyel, ha összezárnak a buszon melóhelyre menet legalább kettő aktívan fertőző egyénnel. A koleszban meg ha sok náthás van, sanszosan rám is sor kerül előbb utóbb, legfeljebb ha erős az immunrendszerem, nem betegszem le évi 1-2 alkalomnál többször, de mint mondottam volt, minimalizálni lehet megfelelő hozzáállással és odafigyeléssel, de elkerülni nem. Velem is jött már szembe nem egy batikolt pólós természet gyermeke, akit szívem szerint bevittem volna körtúrára teszem azt egy gyermek-onkológiai osztályra, aztán magyarázzák meg, hogy a 2 hónapos csecsemő biztosan lelki okok miatt tumoros éppen. Ilyenkor jön az, amiért nálam már tízes gömbvas, vagy szeneslapát járna tarkóra, hogy akkor biztos az anya "mérgezte" meg még terhessége alatt a gyereket. No comment. Vannak teljesen idióták, akikkel nem érdemes foglalkozni. Lehet pozitívan élni a nélkül is, hogy teljesen elveszítené a józan ítélőképességét és az objektivitását az ember.