Van egy kis problémám ugyanis nemrég édesanyám megtudta h szoktam inni. Hogy oldjam ezt meg? Most nagyon haragszik rám és hozzám se szól. Aztmondja folyamatosan hogy szégyent hoztam rá de nem értem miért.

Köszönöm a megértő , kedves vagy estleg “védő” hozzászólásokat és azoknak is akik mindenféle szidás nélkül elmodnták a véleményüket. A többieknek meg köszönöm hogy ezzel pocsékolták az idejüket hogy engem szidjanak. Teszem hozzá! Senki sem ismer! Ergo miért is kell ítélkezni? Vagy ócsárolni? Tény és való szoktam inni, persze mértékkel! Hangulathozásképp bulikban. Nem ittam magam a sárga földig soha! És egyszer hánytam ami nem is baj mert azóta jobban tudom hogy mennyi ami pont jó! Nincs szabályozva akkor iszok amikor kedvem tartja egy buliban. Nem függök másoktól hogy bárki után szaladjak életemben nem cigiztem nem füveztem (noha nem egy ember mondta hogy próbáld már ki, és miután elutasítottam senki nem mindta hogy milyen gáz. Vagyis ezek nem minden esetben menőség kérdéséből indulnak meg a fiataloknál) néha iszok egy keveset és ennyi! Nem egyszer volt hogy teljesen józan maradtam mert inkább figyeltem azokra akik körülöttem isznak, és ilyenkor is szűk baráti társaságban igyekszünk mindenre figyelni és megelőzni a bajt! Ha ettől szánalmas vagyok mert egyszer kétszer megjön a kedvem iszogatni a haverokkal h jobb legyen a kedv buli közben akkor nagyon sajnálom. De nem ezt kértem hogy rosszindulattal oktassatok ki! Ha az kell majd szólok, úgyis több itt a rosszindulatú ember mint a rendes segítőkész! Szóval akik segítettek és tényleg jó szándékkal “oktattak ki” vagy mondták el a véleményüket azoknak köszönöm a áradozást és ment is a zöld kéz. A többiek meg tartsàk meg maguknak mert az első mondatuk után tovább pörgettem.