Kislányunk születése óta nagyon zárkózott, nem sikerült beilleszkednie az óvodába. Mit tennétek?

Én is hasonlóan voltam, mint a kislányod, bár nem sírtam annyit. Minden nap pontban délben értem jött a nagymamám és hazavitt (ezt minden áldott reggel a lelkére is kötöttem). Volt, hogy megegyeztünk, hogy ha hetfőtől csütörtökig egyik reggel se ordítok, mint a fiaszamár, akkor pénteken nem kell oviba mennem. Az unokatestvéreimmel szerettem játszani, az oviban túl sok volt az idegen.

Nem piszkáltak a dologgal otthon, megszervezték, hogy ne kelljen sokat oviban lennem, ami külön ovis programból csak lehetett, abból kivontak, sokat jártunk a játszótérre, mamához, unokatesókhoz. Másodikos koromban kezdtem el élvezni a gyerektársaságot, lettek családon kívüli barátaim, összejártunk kislányokkal játszani. Egészen normális gyerek lettem (aztán felnőtt).

Jaaajjj... én is ilyen voltam. Inkább olvasgattam, mint a többiekkel játszottam. Olyan sejti szinten átérzem a pici lány helyzetét, hogy nem igaz.

Én mindig attól féltem, hogy otthagynak az oviban. Nem gonoszságból, mert szerettek, csak véletlen elfeledkeznek rólam. Tudtam, hányra kell jönniük értem, és odaálltam az ablak elé, és néztem a kaput.

Szerintem is vidd el szakemberhez a kislányt. Baj nem lesz belőle. Esetleg kiderítheted, mi nem tetszik neki az oviban. Miért fél.

Nem akarok károgni.

De öcsém ugyanez volt, és aztán kiderült, hogy autista.

4-es, nyilván nem az ovitól fél, hanem a szülei nélkül nem érzi jól magát.

Én is szakemberhez vinném. Mert itt nem az óvodáról van szó. Kérdező ezt írja: "a szülein kívül nem fogadott el senkit, még a nagyszüleit úgy ahogy. Akárhova mentünk és találkoztunk mondjuk ismerősökkel, ha ránéztek, már sírt, elbújt előlük."

Ezzel szemben én ahány kisgyereket láttam, mindegyik imádott a nagymamával, nagypapával lenni. Az, hogy ritkán látott rokonok, ismerősök elől elbújik, az még belefér (a sírás már megint kicsit erős reakció). De pl. szülők testvéreivel (ha nem laknak messze és jó a viszony) ill. azok családjával azért egy kisgyerek általában jól elvan. Tényleg: vannak unokatestvérek, akikkel családi összejövetelen találkozni szokott? Ha igen, velük szívesen játszik? Más gyerektársasága van? Játszótéren, vagy szomszéd kisgyerek? Gondolom, testvére nincs. Ti szeretnétek? Ha igen, beszéltetek erről a lányotokkal?