Úgy érzem minden teher rám szakad. Van ebből kiút?
Úgy érzem, hogy én cipelem a hátamon az egész család terhét. Édesanyám egyedül nevelt fel, nem volt kivel megbeszélnie a dolgait, ezért nekem mondta mindig is. Nekem sírt ha a munkaügyben, kollégákkal vagy az akkori pasijával nem sikerült valami, vagy ha úgy érezte, hogy öcsém nevelésében elrontott valamit...Mostanában a nagymamám is elég beteges volt és ezért ez is aggasztja. Nyilván engem is nagyon bánt, de próbálom magam tartani, hogy őt tudjam vigasztalni. Olyan érzésem van mintha én lennék az anya és nekem kellene rá vigyáznom. Aggódom érte állandóan. Közben engem is sok dolog bánt, az egyetem is ott van de már nem is mesélek róla, mert tudom, hogy csak miattam is aggódna és próbálom megkímélni.Tudom, hogy ez így nem helyes és érzem, hogy ez engem csak felemészt, de nem tudok mit tenni. Csak én vagyok az akire számíthat és támaszkodhat, de én senkivel nem tudom megosztani a problémáimat. Barátom jelenleg nincs és a legjobb barátnőmmel sem tudom ezt megbeszélni. Kicsi koromtól kezdve arra tanítottak, hogy a családi dolgokat nem beszélhetjük ki másoknak. Mit tegyek, hogy ne érezzem azt, hogy összeroppanok? Senkivel nem tudom megosztani, de vele sem szeretnék erről beszélni mert bűntudata lesz és azt hiszi, hogy csak terhel vele :/
19/l
1) Jó lenne egy pszichiátert, vagy lelki-vezetőt találnod, és némi gyógyszert kérni erősítésül.
2) Nem szabad szigorúan venni, hogy családi dolgokat nem beszélünk ki másoknak. Nagyon igaz, hogy megosztott öröm, kettős öröm; megosztott gond(bánat) fele gond(bánat). Hidd el, ez nem üres prédikáció, egyedüli gyerek voltam, 11 éves koromban vesztettem el apámat, és azóta ugyanígy egyedül voltam édesanyámmal, és tartottam a frontot.
3) Barátot, barátnőt olyat keress, akivel meg lehet beszélni a dolgokat. Nem szabad olyan "tapintatosnak v. kíméletesnek" lenni. Egy barát/barátnő akkor igazi, ha együtt érez és meghallgat.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Aranyosak vagytok és megpróbálom megfogadni a tanácsokat és nyitni :)
Keress valami olyasmit, amivel elfoglalod magad. Velem is volt (van) hasonlo. A szüleim válnak, a barátom nem volt teljesen megértö, a tesommal elválasztottak minket, mindenki mondta a magáét nem tudtam már kinek higyjek kinek nem, elvesztettem egy számomra fontos dolgot (ez nem olyan nagy dolog, de akkor is ez vágott talán a legjobban padlora)
Nem akartam senkivel megbeszélni, de utolag belátom meg kellett volna. Rengetegszer ugy éreztem az én vállamon van az egész családunk gondja, de nem. Van ami tényleg rám tartozik, de nem szabad belekeveredni olyanba ami nem a te dolgod... saját börön tapasztalom csak rosszabb lesz, mind lelkileg mind kapcsolatilag...:/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!