Mit lehet tenni, ha mellékszereplő vagy egy családban és úgy mindenhol?

Előre is elnézést, ha hosszú lesz, megpróbálok tömör lenni és lényegre törő.

22 éves fiú vagyok. Szögezzük le, hogy ez nekem már nem fáj...csak szeretnék javítani rajta. Nem akarok én lenni a sztár...csak vágyok olyan társaságra ahol megbecsülnek és néznek valamire...ez sajnos a családban egyáltalán nem valósult meg, de a "barátok" közt is kezd elveszni.

A szüleim születésem után nem sokkal elváltak, 1 évesen már nevelőapám volt, mai napig ő anyum férje. 5 éves koromban született 2 féltesóm, akikkel régen nagyon sokat veszekedtünk, mára kicsit javult mivel ők is már 17 évesek.

Én az 1 osztálytól 10-ikes koromig az édesapám felőli nagyszüleimtől jártam suliba. Csak hétvégente jártam haza anyumhoz, a féltesóimhoz és a nevelőapámhoz. Azért jártam onnan suliba, mert "ott csend van, jobban tudsz tanulni, stb." Azt kell tudni, hogy a nagyszüleim sokkal szigorúbbak, mint az otthoniak és sokkal komolyabb nevelésben részesültem...de idősek és hát ez meglátszik talán a mai napig a neveltetésemen. Eközben apum németországban élt, skype-n, facebookon tartottuk és tartjuk a kapcsolatot, néha kijártam hozzá nyáron látogatóba, néha ők jöttek haza. Anyum elég gyerekes természet, nincs túl jóba se a apummal se a szüleivel (akiknél én 10 évig voltam hétköznapokon). A két tesóm jéghokizni jártak és járnak, én is jártam, de abbahagytam, mert nem szerettem és nem is voltam túl jó benne. A két tesóm időközben külföldre került iskolába a hokival kapcsolatban, én itthon járok egyetemre egy szomszédos városban, végzős vagyok. Manapság az van, hogy kb havonta- két havonta haza járok, de öl meg az unalom itthon, anyumékkal semmi közös téma nincs, ők csak a hokit osztják, a tesómék jövőjét tárgyalják. Én úgy érzem teljesen magamra vagyok utalva, ha elvégzem az egyetemet anyum be tud szerelni itt a városban a céghez ahol dolgozik, de én nem szeretnék ebben a kisvárosban "megrohadni". Egyetlen kiútam ebből, hogy voltam nyáron praktikázni egy szomszédos ország fővárosában, ahol a tesómék is élnek, ott elvileg felvennének, ha befejeztem az egyetemet, énis oda szeretnék menni, de ez nem lesz könnyű.

Itthon a szüleimmel semmi közös téma nincs, a baráti körömben sem találom a helyem, mert az egyetemi körben is különc vagyok (mert rocker vagyok, hosszú haj, stb.) a rocker barátaim között meg úgy néznek rám, mint a tudós rocker, aki mindig tanul stb. holott ez sem igaz, mert az egyetemen kb. hátsó közép kategóriás a teljesítményem, vagyis épp hogy nem sereghajtó. Egyszerűen nem találom a helyem sehol. Se a családban(alig várom elköltözzek...nem azért mert nem vagyunk jóba...csak egyszerűen nincs téma köztünk), se a baráti körben...lassan alig vannak barátaim, haverom az számtalan van, mert koncerteken meg ilyen összejöveteleken mindig találkozok a szokásos ivócimborákkal de annyi. Velük se tudok barátságot kialakítani, mert ők talán kicsit túl züllöttek hozzám. Akik meg nálamnál szorgalmasabbak és nem isznak meg stb. azokkal már én nem érzem jól magam. Egyszerűen ki lógok minden sorból. Emiatt barátnőt is nagyon nehéz találnom, mert a jobb csajoknak, akinek még esetleg meg is tetszek, hamar feltűnik, hogy kicsit magányos személy vagyok, vagy ha ki is megyek akkor csak elég "fura" alakokkal, aztán így ők se nagyon akarnak tőlem semmit.

Mit lehetne tenni ezek a dolgok ellen? van valami tippetek?