Szerintetek melyik rosszabb?

Idióta kérdés. Ez a "Kit mentenél meg, ha csak egyiküket lehet" óvodás szint.

Hogyan lehetne bármelyik is jobb vagy rosszabb? Vagy emiatt talán az egyik gyereket kevésbé kéne sajnálnom a kettő közül? Vagy manapság már ebből is versenyt csináltok, hogy kinek volt tragikusabb az élete?

Emellett pedig ezer dologtól függ, hogy egy gyereket, illetve az egész családot mennyire rázza meg a dolog.

Hány évesek, milyen volt a kapcsolatuk, mennyire volt felkészülve a család, mik történtek a haláleset előtt, stb.

Van, akinek könnyebb elfogadni a halált, ha felkészül rá (pl. a súlyos betegség alatt), és van, akinek akkor könnyebb, ha váratlanul történik.

Néha az is megkönnyebbülés, ha a súlyos beteg rokon távozik, mert egyrészt nem gyógyult volna meg soha és szenvedett, másrészt lehet, hogy te közben belerokkantál az ellátásába.

Néha az a megkönnyebbülés, ha az alkoholista apád, aki 20 évig vert titeket, bekattan és felköti magát.

Van, aki szeret búcsúzkodni, van, aki nem.

Meg még kb. 600 dolgot felsorolhatnék, hogy mitől függ, de nem lenne értelme.

Teljesen egyénfüggő és helyzetfüggő, hogy kinek mi a "rosszabb", így a kérdésed teljesen értelmetlen és felesleges, ahogy a válaszok is.

+ Az sem mindegy, mennyit tud a gyerek. Azért kicsiknek ritkán szokták teljesen nyíltan elmondani, hogy figyelj Bogika, apád megivott 2 liter pálinkát és bevette az összes szívgyógyszerét, úgyhogy leálltak a belső szervei, meghalt és többet nem jön hozzád.

Ilyen szempontból egy betegség könnyebben feldolgozható, mert akkor úgyis folyamatosan mondani kell neki, hogy mi a helyzet.

Viszont, ha mondjuk azt nézi 3 évig, hogy az anyja egy görcsökben fetrengő, maga alá ürítő, demens, önálló életre képtelen félhulla lett, akit hetente megműtenek, csak hogy egy hónappal tovább éljen, és 3 év reménykedés után egyszer csak elmegy, az adott esetben sokkal nagyobb kárt okozhat, mint ha hirtelen történik a dolog.

Ha viszont pont a gyerek nyit rá a halottra a szobában és még meg is tapogatja, hogy miért nem kel fel, akkor valszeg mindkét esetben pszichológusra van szükség.

Egyébként ha elveszítesz valakit, akit nagyon szeretsz és nagyon közel álltok egymáshoz, akkor nem sokat számít, hogy hogyan történt, mindenképpen baromi szar lesz és szenvedni fogsz.

Betegség, öngyilkosság, baleset, mindenben lehet okokat keresni, meg másokat hibáztatni, meg éjszakánként agyalni rajta, akkor sem változik semmi.

Ismerek egy kisfiút, 10 éves körül. Az anyja sírt a szobában, elment a papáért, mert félt.

Mire visszaértek az anyuka felakasztotta magát. Lényegében a fiú talált rá...

Azért szerintem ez borzalmas.

Persze, nem azt mondom, hogy a másik nem. Lényegében ott a gyerek végig nézi az egyik szülő halálát. Mondjuk jobban fel tud készülni rá, de sokáig ott a tudat...

Nem is tudom...