Mit tegyek, hogy édesapám végre feldolgozza, hogy nem vagyok már kisgyerek?

23 éves nő vagyok, egyetemet végeztem, dolgozom, de még otthon élek. Gyűjtögetek a jövőmre. Párommal nemrég jöttünk össze, de már előtte ismertük egymást, nagyon sokat beszélgettünk. Mivel nem élünk olyan közel egymáshoz, ezért csak hétvégén tudunk találkozni, egyszer ő jön, egyszer én megyek, és szerintem ezzel nincs is akkora gond.

De apukám már mondogatja, hogy minek találkozni minden hétvégén, mekkora hülyeség ez, miért nem csak ő jön, minek futok utána.

Tudni kell, hogy apukám nevelt fel a nagyszüleim segítségével, és már mondogatta, hogy ő nem kész arra, hogy elengedjen, de könyörgöm, szeretném végre a saját életemet élni, nem pedig itt megöregedni egyedül.