Ebben a helyzetben TI mit cselekednétek?

Húszas éveitek közepén jártok, még otthon éltek, de ez egyre nyomasztóbb számotokra, mivel folyton a pénz miatti viták (leginkább, hogy nincs semmire), egymást visszahúzások keserítik meg a mindennapjaitokat. Édesapátok a világ legbesavanyodottabb és motiválatlanabb embere, édesanyátok pedig a legbefolyásolhatóbb és naivabb. Érzitek, hogy ti nem vagytok ilyenek, de őket hiába próbálod felemelni magad mellé, csak visszafelé húznak. Elköltöznél, még a lehetőség is adott, hogy hova, mennyiért, sőt, a mikor is. Csak egyszerűen tudod, hogy hiába gebedsz meg napi 10-12 óra munka mellett, akkor sem tudnád fenntartani egyedül magad. De haza meg már nincs kedved menni (főképp, hogy az is csak albérlet, ahol a szüleiddel laktok, tehát nem is otthon). Kilátástalan minden, őrlődsz. Tudod, hogy a jelenlegi helyzetre hosszabb távon rámész, már most is testi tünetekben nyilvánul meg a belső feszültség, de sejted azt is, hogyha kilépsz ebből, rövid távon csődbe viszed magadat is.

TI mit tennétek ebben a helyzetben, merre mennétek? Hitel kizárva. Barátok nincsenek. Család szétszéledve a világban. Maradnátok, nyelnétek és szépen lassan felemésztene titeket a kilátástalanság, vagy mindent a nulláról kezdve kockáztatnátok, hogy az utcára kerüljetek egyedül és még a szüleid is kitagadnának a lépésed miatt?