Mi volt ma a suliban? Semmi.

A szülőtől függ, hogy tud-e beszélgetni a gyerekével. Én gyerekkorom óta nem tudok a szüleimmel, ők sajnos egymással sem beszélgetnek. Ha próbáltam is elmesélni valamit, általában az volt a reakciójuk, hogy őket ez hol érdekli, ha megemlítettem, hogy osztálykiránduláson quad-oztunk és milyen jó volt, anyukám első reakciója az volt, hogy "és akkor most vegyek neked egy quad-ot?". Ő nem tudja értelmezni azt, hogy vannak emberek, akik csak úgy megosztják egymással az érzéseiket/élményeiket/gondolataikat, mert az jó érzés. Sem ő, sem apukám nem tartja a kapcsolatot a saját szüleikkel a kötelező húsvéti és karácsonyi vacsorán kívül. Így egy idő után én is elfogadtam, hogy ők ilyenek, megtanultam, hogy velük az a legegyszerűbb, ha minimálisra csökkentem a beszélgetést és egy idő után már nem próbálkoztam. Idősebb ismerőseimmel órákig tudok beszélgetni a semmiről, imádom hallgatni, milyen volt az élet régebben(a szüleim soha nem meséltek, mi volt, mielőtt én éltem), hogyan kell egy-egy ételt elkészíteni, vagy egyszerűen csak megtudni, hogyan látják a világot.

Nem szeretnek, na! Nemcsak téged, magukat és senki mást se. Nem tudják, hogy kell. Előbb-utóbb elköltözöl, akkor már végképp nem lesz probléma a beszélgetés.