Mi volt ma a suliban? Semmi.

Ez a baj,nincs kommunikáció,nem tudsz beszélgetni! Csak a telefon,internet,gondolom ha neten megkérdik,tudsz mit mondani,nem azt írod,hogy semmi!

Például: Időjárás,ki hogy felelt,miről volt szó órán,milyen újdonságot tanultál,amit nem is tudtál,és rékerestél a neten,és ti ezt tudtátok? stb... 1000 dolgot írhatnék,amiről lehet beszélni! Egyébként Te is kérdezhetsz,hogy érzed magad anya/apa, mit szóltok az időhőz,mit csináltatok ma! Nem csak egyoldalú lehet a kommunikáció,csak gondolom te pont lesz.rod, hogy velük mi van!

Hú, én már nem vagyok tini de apummal a mai napig még a 'semmiről' is el tudunk beszélgetni órákig. Hasonló az érdeklődési körünk, a humorunk stb. Könyvekről, zenéről, politikáról, földrajzról vagy a macskákról. 😁😁 anyummal nem, mert sajnos nem értjük meg egymást, nincs közös pont. Mivel ritkán találkozunk ezért lecseng a hogy vagy, mi újság a melóba, hogy van a párod. Néha egy szülőnek (és egy gyereknek is) csak arra van szüksége, hogy meghallgassák, nem is kell érdemben válaszolni.

24/N

Szerintem meg ez nem az a kérdés, amire az a válasz, hogy "a mai hülye fiatalok, csak a telefont nyomkodják egész nap"... Én úgy gondolom, hogy nagyban a szülőn is múlik (sőt szerintem leginkább rajtuk múlik), hogy a gyerekeivel ki tudjon alakítani egy olyan kapcsolatot, ahol megbíznak egymásban és bármit meg tudnak beszélni. Ez sok családban hiányzik...Nálunk is így volt, pedig normális szüleim voltak, akik azért foglalkoztak velem, tehát nem voltam elhanyagolva sosem és mindent megadtak nekem, amire szükségem volt, ugyanakkor nem sikerült mélyebb, őszintébb kapcsolatot kiépítenünk. Szerintem ez az ő személyiségükre, hozzáállásukra és a generációk közti különbségre is visszavezethető, de még biztosan van csomó egyéb befolyásoló körülmény is.

Amikről mi beszélünk, az az időjárás (ami ugye ilyen tipikus small talk téma..), otthoni dolgok (pl. családi események vagy ünnepek, rokonok, háziállat, ilyesmi, amiről beszélni kell), később mikor már idősebb lettem és érdeklődtem aziránt, hogy mi történik körülöttünk, akkor jött a politka, valamint persze az iskola és a munkahely, hiszen az ember szinte az egész napját ott is tölti...Na, most az iskola kapcsán annyit beszélünk, hogy milyen jegyeim vannak, középsikolában miből feleltem, miből írtam. Ennyi. Én még meséltem volna arról is, hogy mi történt az iskolában, osztálytársakkal vagy tanárokkal mi van, milyen érdekes dolgot csináltunk az adott órán stb. és most is lenne még csomó minden, de nem kifejezetten vevők rá...Anyukám még úgy ahogy meghallgatja és próbálja követni a dolgokat, próbál érdeklődni, de azért az sem őszinte :) Apukámat pedig abszolút nem érdekli, sokszor meg sem hallgat és őt úgy alapvetően nem érdekelte sosem ez a dolog, mindig annyit tudott, hogy hová járok iskolába és, hogy milyen jegyeim vannak. Ez neki abszolút elég is, az hogy konkrétabban mit tanulok, ki tanít, kik vannak még ott rajtam kívül, mit csináltunk stb., már nem érdekelik. Ők egy tök más oktatási rendszerben tanultak, de az is régen volt. Egyszerűen más dolgok folglalkoztatják őket, mindketten dolgoznak és mivel késői gyerek vagyok, ezért anyukám az érettségimkor már azon gondolkozott, hogy mit fog csinálni, ha nyugdíjba megy. Ők a munkahelyükről próbálnak mesélni, mindketten panaszkodnak mindenféléről meg sztorizgatnak ugyanúgy, hogy velük mit történt stb., de azt meg én nem értettem eléggé, nyilván felfogom, amit mondanak és valamilyen szinten tudunk erről is beszélni, de egyszerűen tök más élethelyzetben voltunk és vagyunk, nem értjük meg egymást eléggé.

Ezen kívül más nem nagyon kerül elő...Személyesebb vagy érzelmesebb dolgokról nem lehet velük beszélni, mert náluk ez tabu és már gyerekkoromtól kezdve tabu volt. Hobbijuk vagy bármilyen érdeklődési körük nincsen. Mi másról tundék még velük beszélgetni?

fájt a hajad, a gyomrod, ilyesmi

érdemes

A lányom lassan 12 éves.Haza jön sulibol és le se lehet lőni csak mondja és mondja.Nálunk természetes, hogy elmeséljük egymásnak a napunkat.Ő is kérdez, hogy mit csináltam délelőtt, hogy viselkedett a kistesója.A párom is elmeséli mi volt munkában.

Nekem a gyerekek így nőnek fel, ez a normális.Mondjuk alap, hogy érdeklődünk és nem ordítunk.

Persze van, hogy rossz passzban vagyok, akkor mondom, hogy most hagyjanak.Hagynak.Nincs sértődés.