Miért ítélik el annyira, ha valaki idős szülőjét otthonban helyezi el?

Mert szeretik más f***val verni a csalánt, hát hogy képzeled hogy nem áldozod rá minden idődet egy magatehetetlen családtagra ha szakszerű segítséget is kaphatnál, pfejjj.

Anyám kijelentette ha olyan korban lesz, tegyük be egy otthonban, elsétálgat ő az udvarban, nem akar teher lenni. Bár a családot nézve ez még soká lesz, az anyja 78 éves és teljesen önellátó, konkrétan kérte tőlünk hogy heti 3x főzhessen ránk mert unatkozik egyedül otthon.

Apám anyja viszont sajnos beleesett ebbe hogy neki gondoskodnia KELL a szüleiről, szegény 70 fölött van, az anyja 90 fölött, agyérelmeszesedés, nem ismer fel senkit a környezetéből, gyakorlatilag tud járni (valamennyire), enni és ennyi, ez az élete, ja meg néha éjszaka kiabálva kel hogy el akarják vinni a cigányok, nagymamám meg mellé idegroncs, amúgy full energikus nő, kiköltözött falura, veteményest ültet, húsnyulat, libákat tart és k...va jól meglenne magában ha beadnánk a dédmamát otthonba ahol a személyzet pontosan tudja hogy kell kezelni nagymamámnak pedig lenne egy nyugodt perce.

En ket otthont ismerek egyik se az a nagyon jo hely. Inkabb az a kenyszer hely, ami a jobbik megoldasnak tunt/tunik. Csak az engedheti meg maganak, aki kepes havi 100-150 ezret kifizetnierte. Altalaban ebbe belemegy a teljes nyugdij plusz besegit a csalad. Igaz, hogy van orvos es szakkepzett apolok, de ugyanolyan leterheltek vagy megse annyira szakkepzettek es ha epp nincs ott latogato van, hogy nem is annyira kedvesek. Az egy oreg-egy lakresz az igazi luxus. Altalaban 2-3 ember jut egy szobara. Nagyszulom mellett volt egy bolond es egy haldoklo.

A ket esetunk kozott a kulonbseg az volt, hogy egyszer kenyszerbol kellett beadni a nagyszulomet, egyszer onkent ment be a nagyszulo.

Az otthoni apolas is koltseges es lelkileg rettenetesen megterhelo tud lenni, ezert en senkit nem itelek el, aki meg tud egyezni az adott idos/beteg szenellyel, hogy az onkent menjen be vagy ha kuldik is akarata ellenere, de sajnos nincs mas lehetoseg. Ha van es ugy kuldik, az viszont gaz. (Pl. Van a csaladnak sok penze es fel tudnanak fogadni apolokat es van is elerheto apolo es az idos beteg nagyon tiltakozik az otthon ellen.)

Azok ítélik el, akik kb. csak latin szappanoperában láttak ilyen otthont (ahol a főgonosz Don Juan de Padrafos berakja a szellemileg fitt nagyit, hogy megszerezze a lóvét meg a lakást), a való életben meg nem találkoztak demens, ön-és közveszélyes rokonnal. Meg akiknek a fejébe beleverték, hogy rendes gyerek gondozza a szüleit örökké. Meg jaj, hát őt is gondozta anno az apja. De 1) kisgyereket könnyebb gondozni, mint felnőtt embert, 2) ebben az esetben a felnőtt ember 99%-ban nem egészséges, 3) a szülő ezt tudatosan vállalta.

Mi is otthonba tettük nagypapámat. Miért? Ön- és közveszélyes lett. Nem volt szomszéd, akit átküldhettünk volna, mi meg messze laktunk. Hozzánk nem lehetett volna tenni és nem tudtuk volna ápolni, mert öcsémmel még gimisek voltunk, anyu-apu dolgozott, nem is fért volna el nálunk. Plusz még úgy is, hogy anyukámnak van köze a gyógyításhoz (iskolaorvos), nem tudtunk volna olyan szintű polást nyújtani, hogy ne okozzunk több kárt, mint hasznot.

Persze megnéztük, hova adjuk be. Nem a legjobb hely, mert nem volt a puccosabbra pénzünk, de legalább 24/7 orvosszolgálat van és nem is a legleprább hely (4en voltak egy szobában, nem pedig 8an-10-en, tiszta volt, nem a legújabb, de nem is egy cigányputris-düledező rom volt), és a munkások nagí része tök kedves meg jó fej volt. Aki meg nem, az is kezesbárány lett, miután egy stiklije után anyukám leordította a fejét :D. Plusz rendszeresen látogattuk, ha volt idő, akkor legalább heti szinten. Így meg legalább biztonságban tudhattuk.

Fogalmam nincs. Mondjuk az én nagyim nem otthonban van hanem ápolói végzettségű 24 órás gondozót fogadtunk mellé, de az se olcsó mulatság, van akinek csak otthonra telik. Különben mit csinálnánk vele? Szellemileg szerencsére még ép, de mint minden 90 feletti ember, nagyon rugalmatlan, és szinte mindenben segítségre szorul. Ő akkor kel és fekszik amikor 60 éve minden nap, fél óránként mosdóba jár amihez segítség kell mert nem tud egyedül járni, folyton figyelni kell hogy bevegye minden étkezés előtt, után és közben a szükséges gyógyszereket, minden kaját, távirányítót, vizet, újságot a kezébe kell adni és elvenni amikor végzett vele mert nem bír felállni, és rendszeresen vannak háztartási sérülései, sebei, kidörzsöli a ruha a papírvékony kis bőrét, amit fertőtleníteni, kötözni kell, és ha egy pillanatra nem vagyunk mellette, elveszti az egyensúlyát és eltöri vagy megzúzza valamijét.

Ez nem baj, ennyi idősen nem is elvárható hogy úgy pattogjon mint negyven éve, de ezt mi segítség nélkül nem tudjuk megoldani. Szüleim mindketten dolgoznak, én egyetemre járok másik városban. Csak úgy tudnánk megoldani az ellátását ha valaki felmondana közülünk, hozzáköltözne és ellátná. Nem tudjuk mennyi ideje van még hátra, 92 éves lesz idén, ez tipikusan az az életkor hogy még 10 évig velünk lehet, de az is megeshet hogy még a hónapban elmegy. De aki feladná ezért a munkát vagy tanulást, annak biztos kettétörné az életét.

Semmi elítélnivaló nincs abban szerintem hogy nem vállaljuk be.