Volt, hogy anyàtok rátok fogta, hogy anorexiás vagy?

Azt hagyjuk, hogy mennyire távol állok ettől (életkorban is, az én gyerekkoromban nem volt divat ezt ráfogni sokakra, mint manapság, de nem is koplaltunk kislányként), de az én anyám normális volt és nem talált ki mindenféle baromságot ok nélkül. Úgyhogy esélytelen lett volna a dolog. Plusz rám hagyta a táplálkozásomat, legyen az vegaság vagy 5 napos böjt, esetleg mindennapos zabálás. Nem ideális, de nem a legrosszabb. Én ennél picit egészségtudatosabb és odafigyelőbb, tájékoztató szülő leszek, ha egyszer odajutok, de némi szabadság lesz.

A megállapításaimhoz pedig eleve el szoktam végezni a kellő kutatómunkát. Táplálkozás és tini esetben pedig különösen óvatos lennék, könnyű tönkretenni a gyereket, ha elég befolyásolható, nagyon dühös tudok lenni a felelőtlenül dumáló szülőkre.

Majdnem minden nap megkapom. Az van hogy egy elhízott család vagyunk, nincs mit szépíteni. Én eljárok edzeni, és odafigyelek mit eszek. De még így is van rajtam felesleg rendesen. Csak mert nem annyi mint rajtuk ezért könnyebb rám mondani hogy anorexiás mint beismerni hogy ők kövérek.

De már meg se hallom.