Miért kell hetekig titkolni a terhességet?

Kérdező, ha a lányodék Magyarországon élnének, akkor ezer százalék, hogy NEKED előbb, az első pozitív tesztnél elmondta volna, szerintem. De telefonon, vagy emailben ez annyira más...

Szerintem azért vártak, hogy személyesen mondják el.

9-es, NÁLUNK pl. nagy gebasz van, és pár utcányira lakik. Mármint nem az én gyerekem, hanem tágabb rokonságomban a szülő és a gyerek lakik pár utcányira, mégis gebasz van.

Semmit nem minősít a távolság.

Mi van, ha álmai munkáját kapja meg külföldön a fiatal-felnőtt "gyerek"? Pont nem az a szeretet fokmérője, hogy anyuci-apuci seggében kell élni az életünket.

Egyébként nagyon jellemző ez a rosszindulat, ami itt megy a fórumon. Milyen szóhasználat már ez a Kérdező felé, hogy pl. "kotnyeles" vagy "hisztizik".

KÉRDEZETT valamit, nem hisztizik.

úgy látom, itt az agyonfrusztrált fiatal anyukák írnak leginkább. Jaj, meg ne tudja a szülő, bele ne lásson az életünkbe a szülő, akkor mondjuk meg, amikor akarjuk.

Aztán kb. ugyanez a felhozatal sír ugyanitt, hogy a fiatalos nagyi nem akar kilépni a munkahelyéről és haptákba állni nekik, mint főállású nagymama.

A saját gyerekük, akkor jelentik be a terhességet, amikor ők jónak látják! Ez teljesen egyéni, van aki a pisis teszttel a kezében már fotót rak ki a fb-ra, van, aki meg inkább csak akkor szól a szűk családnak, mikor egy-két orvosi vizsgálaton túlvan! Ez nem feltétlen babona!

Én pl.élveztem azokat a heteket, amíg senki sem tudta rajtunk kívül. De én pl.a falra mászom ezektől a "jaj, hogy érzed magad, jaj, nem fáj semmid, jaj vigyázz magadra" felesleges aggódástól.

#24 igenis kotnyeles és hisztizik.

Megosztottak vele egy örömhírt és arra gondol, hogy miért csak akkor.

A kérdésből érződik, hogy mindenről egyből tudni akar, Nehogy kimaradjon valamiből. Szerintem már az első védekezés nélküli szeretkezés után felhívhatta volna a lánya, vagy közben.

Most őszintén, nagymama lesz és az érdekli, hogy mikor mondták el.

És ahogy az utolsó is írta, én még nem Hallottam senkit amiatt panaszkodni, mert az anyja\anyósa nem szól bele az életébe.

27-re!

Akkor kérdezd meg a mostoha lányomat!

Nem szól bele anyósa sem, nem szólok bele én sem. Nem folyunk bele, távolságtartás van. De nem is ugrunk, ha vigyázni kellene a gyerekeire (1 és 2 évesek).

Szóval ez ilyen kétélű, időnként szeretné, ha beleszólnánk (egy gyerekvigyázás erejéig, egy főzés erejéig), de mi nem "szólunk bele", csinálja szépen:)

Ezek ám ilyen kétélű dolgok:)))

Tehát a segítség feltétele, hogy beleszólhass?

Én sem osztok meg mindent azon nyomban és nem is viselem el, ha beleszólnak. De nem is várom el, hogy ugorjanak. Megbeszélni szoktuk. "Figyi nagyi, valamelyik hétvégére be tudod vállalni a gyerekeket? Szervezni szeretnénk valami programot Nélkülük." És a választól függ Mikorra szervezzük. De volt olyan, hogy beteg lettem és felhívtam segítségül. És egyből jött... De olyan is, hogy ő kért meg valamire és mi is "ugrottunk". Mindenki annyi információt oszt meg a másikkal amennyit akar mégis számíthatunk egymásra.