Ha egy apa elhagyja a gyermekét, mondván, hogy nem akarja (ra), mit érez? Nem mardossa a lelkiismerete egy életen át? Hogy lehet így élni, hogy van egy gyereked és nem vagy kíváncsi rá.

"Tudod, attól még, mert egy spermadonor pumpolása ez esetben jogszerű, egyáltalán nem etikus, lévén a jogoknak és a kötelességknek együtt kell járniuk. "

Valóban. A tévedésed ott van, hogy az abortusz nem egy védekezési forma a nemkívánt terhesség ellen.:-) Ha te nem védekezel, holott ez jogodban áll, akkor elfogadtad azt, hogy az esetleg megfoganó gyermekért kötelezettséget vállalsz, függetlenül attól, hogy megszületik-e vagy sem. A fogantatásához ugyanis kell a te spermád is, amit önként és dalolva odaadtál, ergo felelősséget vállaltál a következményekért. Spermabankban, valódi spermadonorok számára hivatalosan, deklaráltan nincs ilyen felelősségvállalás, javaslom ezt az utat választani, még pénzt is kaphatsz érte - már persze akkor, ha átmész a teszteken, beleértve a mentális egészségedet is.:D

" én mondjuk egyáltalán nem osztom, nem igy gondolom, nem így cselekszem.... n.b. semmi közöm ehhez az értékrendhez...:)"

Nem lep meg, eddig is kiderült, hogy a felelősségvállalás számodra értelmezhetetlen fogalom. Kb. mint a bölcsődés korú gyerekeknek.:-)

#25, mint mondtam, engem meg nem érdekel ez a fajta értékrend, köszönettel megvan a sajátom. (Amiben pl az abortusz kifejezetten arra való, ha valamely szokvány védekezés mellett bekövetkezik egy nem kívánt terhesség.)

Ha valaki AB-ellenes, az meg a MAGÁNügye, saját döntése, saját felelőssége.