Ha egy apa elhagyja a gyermekét, mondván, hogy nem akarja (ra), mit érez? Nem mardossa a lelkiismerete egy életen át? Hogy lehet így élni, hogy van egy gyereked és nem vagy kíváncsi rá.

Egy szóval se írtam, hogy fontosabb lenne. Csupán leírtam, hogy ez a döntés a férfi részéről miért rossz. Amíg a gyerek magzat és a nő meg akarja tartani, akkor senki sem akadályozhatja meg. A gyerek "apjának" tudomásul kell vennie. Nem kötelező részt vennie a gyerek életében, de annyival tartozik neki, hogy anyagilag támogatja, hamár otthagyta a gyereket.

Ami azt illeti a gyerek nem fontosabb, hanem különb nála. A gyerek még ártatlan, de az apja otthagyta, ezzel bebizonyítva gerinctelen mivoltát.

#11, és most teljesen őszintén, azok után, hogy egy nő a férfi akarata ellenére megtartotta a közös gyereket egyedül döntve a férfi feje fölött, ugyan miért érdekelné a férfit egy percig is, hogy annak a nőnek - vagy az ilyen magatartást helyeslő nőknek - mi a véleménye róla?

Mert ugye abban biztosak lehetünk, hogy következő párnak nem egy ilyen módon gondolkodó nőt szeretne, sőt...

Egyébként meg akié a jog, azé a felelősség is. Én gyerekként biztos, hogy a felelőtlen anyámra lennék ilyen helyzetben pipa azért, hogy apa nélkül nőttem fel, és nem a spermadonorra, akinek szava sem volt a témában.

"Ami azt illeti a gyerek nem fontosabb, hanem különb nála. A gyerek még ártatlan, de az apja otthagyta, ezzel bebizonyítva gerinctelen mivoltát."

Haragudnál apádra, hogy létrehozott, DE ÖNGYILKOS NEM AKARSZ LENNI, mert akkor nem tudnád hibáztatni apádat. Na jo, te nagyon hülye vagy.

Valószínűleg azért nem akarnék öngyilkos lenni, mert élni akarok.

Hiába forgatod ki a szavaimat, az a férfi, aki a nem kívánt gyermekével nem tartja a kapcsolatot, egy nagyon önző, kicsinyes és gerinctelen jellem-gyenge alak. Nem tudod megváltoztatni az álláspontomat, bocsi, de én valamiért azt a szerencsétlen gyereket jobban tudom sajnálni, mint egy "átvert" férfit.

"a nőben legyen már annyi gerinc, hogy legfeljebb átmeneti ideig feji a spermadonort (akinek nincs döntési joga, az nem apa, hanem spermadonor), és azon igyekszik, hogy találjon olyan férfit, aki szabad akaratából önként vállalja a gyereket" - Vannak nők, akik így cselekednek, ne aggódj. Van egy kis gond, nincs 100%-os védelem; ha egy férfi és egy nő közösülnek nem fajfenntartás céljából, akkor mind a kettőjüknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a nem kívánt terhesség elkerüléséért igenis egyaránt felelősek. Ha a nő teherbe esik és a férfi akarata ellenére megtartja a gyereket, a férfinak ezt el kell fogadnia. A nő testében van a gyerek nem a férfiéban. Nyugottan pontozz le, és lökd az ostoba polgárpukkasztó szövegeidet. Akkor is az a határozott vélemémyem, hogy a tetteinkért vállalni kell a felelősséget. A teherbeesett nőnek két választási lehetősége van. Vagy elmegy abortuszra, vagy megtartja és felneveli a gyereket. A férfi pedig vagy részt vesz a gyerek életében, támogatja érzelmileg és anyagilag, vagy szarik az egészre és küldi az anyának a havi gyerektartást.

Igen,úgy lenne helyénvaló és etikus, ha a gyerekvállás jóváhagyása a két fél közmegegyezésén alapulna. De ennyi erőből az abortusz jóváhagyásához a mindkét fél beleegyezése kell. Szülésre vagy abortuszra egy nőt se szabad kényszeríteni. Igen is tudomásul kell venni, hogy azt csinál a testével, amit akar. Nyugodtan megkövezhetsz, de ez így van.

#17, dehogy kövezlek, miért köveznék meg bármit is attól, mert más a véleménye mint az enyém?

Tudod, attól még, mert egy spermadonor pumpolása ez esetben jogszerű, egyáltalán nem etikus, lévén a jogoknak és a kötelességknek együtt kell járniuk. Úgyhogy az a nő, aki egyedül dönt a terhesség megtartásáról, de utána nyugodtan tartja hosszú távon a markát a tartásdíjért, az nálam nem üti meg az erkölcsi mércét, ilyen nőt sose tudnék tisztelni. Mint említettem, ha egyedül döntött a megtartásról, azzal azt is vállalta, hogy szerez egy olyan apát, aki szabad döntésből, önként vállalja a gyereket.

És mivel az a véleményem, hogy a gyerekvállaláshoz kell két ember, ebből kis logikával nyilvánvalóan következik az is, hogy a nem vállalás (nő esetén az abortusz) nyugodtan lehet egy ember döntése is. Olyan logikai helyzet NINCS a valóságban, hogy a megtartáshoz is, meg az elvetetéshez is közös döntés kelljen, ugyanis nincs semiféle harmadik variáció arra az 50%-ra, ahol a két fél akarata különbözik.

Ennyi.