Hogy békülhetnék ki anyával, ha haragszik, mert ezt mondtam és még nem akarok gyereket?

Én meg azt nem értem minek erőltetni ezt a gyerek témát? Mindenki hadd döntse már el,hogy mikor akar gyereket..... Agymosott. Miért lenne a kérdező agymosott?

Én is 22 éves vagyok,eszem ágában sincs gyereket szülni,pedig a nővéremnek és a húgomnak már van (pedig a húgom még várhatott volna...... De igazad van kérdező, a gyerek hátráltat. Mi tudjuk azt,hogy mikor van itt az ideje a babának. Engem is egyfolytában ezzel b...nak. De nem. Először legyen biztos háttér,élvezzük ki az életet, és utána jöhet a gyerek... Egy csomóan vállalnak gyereket,úgy,hogy még rohadtul nincs itt az ideje. Aztán meg maradnak egyedül meg ilyenek.

Kérdező magyarázd el anyukádnak,hogy mik a terveid,stb, és majd mikor jöhet el az ideje a gyerekvállalásnak. Én ugyanezt mondtam anyámnak,hogy majd 25-26 éves koromra szülők neki unokát,addig meg foglalkozzon azzal a 3mal ami van neki. Felfogta,azóta nem zaklat ezzel.

Szerintem ne kérj bocsánatot, csak érzékeltesd vele, hogy érted, miért nyomja ezt a témát. A nagymamám 17 évesen férjhez ment, 2 év múlva gyereke volt. Anyám 19 évesen férjhez ment, 20 évesen már babázott. Mindkettőnek volt fix munkahelye és kellett is mennie dolgozni, nem kellett 30 állásinterjút végigjárniuk. Én csak 30 évesen vágtam bele, mert nekem nem volt lehetőségem egy fix bevételre támaszkodni, nem mentem hozzá a gimis szerelmemhez és nem estem teherbe kb azonnal.

Nekik ez volt a norma és általános a korosztályuknak, de nekem már más paramétereket kell figyelembe vennem, ahogy neked is. Utaztam, tanultam, dolgoztam, aludtam egész hétvégén és azt csináltam, amit akartam. Aztán csak akkor jött baba, amikor már nem volt gond a lemondás, a kötöttség és alá tudom rendelni magam a monoton feladatoknak az első években.

Jól látod, de lehet, hogy nem indulatokkal, hanem belátással kéne elmagyaráznod neki, hogy ma már más elvárásokat támasztanak feléd, más vágyaid vannak és kihasználni akarod a lehetőségeidet anélkül, hogy egy gyerek közben sérülne. Majd kap boldog unokát, ha felkészültél az anyaságra. Meg fogja érteni egy idő után.

""nem akarom elszúrni egy gyerekkel most az életem"

Tipikus agymosott

A válasz 6%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 43%-ban hasznos válaszokat ad." Na megjött a gyerektelen, pedopornót preferáló idióta.

Leülnék Vele beszélgetni. Először azt tisztáznám vele, hogy sajnálom, ha rosszul érzi magát azért amit mondtam és kifejteném, hogy azért nem kérnek bocsánatot, mert nincs miért. Mivel Te nem érzed az Ő életét elrontottnak ezért nem is mondhattad, hogy elrontotta. Te ugyanazzal a dologgal amivel ő boldog volt elrontanád a sajátodat. Ha innen indultok, tehát a tisztázástól akkor talán belátná, hogy a saját szemüvegén keresztül -rosszul- értelmezte azt, amit mondtál. Utána persze végigkérdezném hogy miért szeretné annyira azt az unokát, milyen félelmei vannak amiket kivetít (Az én anyukám attól félt, hogy majd egyedül maradok idős koromra). Hallgasd végig igazán figyelmesen kb. úgy, mintha először hallanád. Tisztázd le, hogy pl. ő egy gyerekben, te a jó karrierben, félretett pénzben látod az öregkori ellátásodat. Ő fél, hogy nem fogsz párt találni vagy késő lesz a szüléshez, stb. Készülj fel bármilyen furcsa félelemre és gondold végig mivel tudod megnyugtatni.

Végül beszéld meg, hogy mi az ami Neked a szempontod, kérdezd meg, hogy megnyugtatja-e azt amit mondasz és kérd meg, hogy fogadja el a Te gondolkodásodat.

Ha egyszer meghallgatod úgy, ahogy még eddig nem akkor lehet, közelebb kerültök egymáshoz...

"60-as ffi vagyok, olvasgatom az ilyen kérdédeket, tényleg ennyire hülye az én korosztályom? Millió ilyen belepofázós van! 15 éves unokámat nevelgetem, soha eszembe nem jutna hogy csesztessem"

A kérdésben szereplő anyuka távolról sem a te korosztályod, max 42 lehet, nem 60-as. Egy generációnyi különbség van köztetek.:D Egyébként még jó, hogy nem pofázol bele a 15 éves unokád életébe, a szüleinek kell nevelniük, nem neked.

Nagy ostobaság volt a kijelentésed, kérdező, egyértelműen sértő szándékkal tetted, úgyhogy kérj bocsánatot anyádtól. Aztán mondd el neki értelmesen, hogy miért nem akarsz még gyereket, fogadja el, hogy így döntöttél, a te életedről van szó.

Csernusra pedig ne hivatkozzunk, biztos vagyok benne, hogy ilyen hülyeségeket sehol nem írt. Vannak, akik családanyaként akarják élni az életüket, ez ugyanúgy tiszteletben tartandó, mint az, ha valaki egyáltalán nem óhajt gyereket, vagy az, aki képes összeegyeztetni a tanulást, a karriert és a biológiai szempontból optimális korban vállalt gyerekek nevelését. Ugyanis ez utóbbira is van jócskán példa, nem mindenkit hátráltat a huszonévesen szült gyerek, pedig nem teszkópénztárosi karriert épít.:-)