A 22 éves lányom egy tőle 21 évvel idősebb férfitől vár gyereket! Hogyan fogadjam el ezt a dolgot?

Még mindig jobb,mintha egy tök lepukkant pasival állított volna haza.

Ettől függetlenül kitartást!Egyedül csak azt tudod csinálni,hogy elfogadod a választottját és nem kavarsz bele az életükbe.

szerintem benne van a kollektív tudattalanban Magyarországon, hogy ne akarjunk megszületni, siessünk meghalni, óvakodjunk életet adni, stb. Mert nem nagyon érdemes itt élni. És ennek az életérzésnek csak külső bizonyítékait, érveit keressük, amikor azt mondjuk, nem jól van az úgy, hogy ennyi meg annyi idős a szülő, ennyi meg annyi a jövedelem, stb. Pedig alapvetően attól félünk, hogy nem jó itt élni, minek okozzuk ezt újabb és újabb lelkeknek.

Ha örülnénk a gyermekáldásnak, mert jó lenne itt élni,

fel sem merülnének ilyenek.

Fantasztikus apám van, akit a mai napig imádok, így bennem biztos nincs apakomplexus.

17 évesen összejöttem egy 23 évvel idősebb, külföldi férfivel. Pár évig tartott, a szakítás nem a kora miatt volt, hanem olyan okból, ami bármilyen korosztályban előfordulhat. Most 35 vagyok és a mai napig barátságban maradtunk, néha meglátogatjuk egymást, immár a jelenlegi partnerekkel.

A férjem 12 évvel idősebb nálam. 42 volt, amikor a lányunk megszületett. Van egy másik lánya, ő már 24 éves. Saját elmondása szerint sokkal érettebben tudja kezelni a gyerekkérdést. És én magam is látom, hogy jó apa. 5 éves a lányunk, rengeteget csinálnak kettesben is programot és a születésétől fogva nagyjából felesben vesszük ki a részünket a gondozásból/nevelésből.

A nagyobbik lányának is jó apja, ott a lány életkora miatt kevesebb már a találkozás, hiszen saját élete van, de vele is lelkiismeretesen foglalkozik. Azonban saját bevallása szerint kicsiként kevesebbet foglalkozott vele, mint a közös gyerekünkkel.

Ha neadjisten szétmennénk, nem a kora miatt lesz.

A szüleimnél anyám javára van plusz 10 év. Ő már 70 felett van, de mind ő, mind apukám szinte szolgaként lesik az unoka kívánságait. Csúsznak-másznak, programokra viszik, ha náluk van, hemperegnek a földön.

Egyedül annyi "probléma" jelent meg, hogy anyukám kézben már nem tudja cipelni a közel 20 kilós gyereket. De én sem, mert kis termetű vagyok és nem bírom fizikai erővel, hogy kilómétereket sétáljak úgy, hogy a kezemben van.

Meg néha fáj a dereka. Szerintem 76 évesen ez legyen a legnagyobb gondja, hogy időnként a dereka beáll. Rendszeresen járnak orvosi szűrésekre, komolyabb problémát egyiküknél se találtak, pedig anyukám láncdohányos, ami ugye nem segít az egészségi állapoton.

Apukámnál pedig emlékszem, hogy gyerekkoromban is néha sikerült becsípnie egy ideget a derekában és 1-2 napig csak a padlón fekve láttam :D

Megértem az aggodalmad. Nekem 22 évesen egy 40-es már vénembernek szamított, pedig nyomultak rám, de még a 30-as sem jött be.

Most is így látom. Nincs mit tenned jópofát vágsz az egyetlen lányod miatt és ennyi.

Mondjuk fura, hogy egy negyvenes pasi gyerektelen. Volt egyáltalán normális kapcsolata?

Tényállás: Van egy lányod,

van egy jómódú, dolgos párja,

aki akarja őt,

gyermeket szeretne tőle,

családot szeretne vele,

elég érett már, hogy ne futkosson más nők után a családja mellől,

szeretik egymást.

Mi is a bajod? Hogyan jössz Te a képbe? Ez két felnőtt élete, amelyhez legrosszabb esetben jól alkalmazkodsz, legjobb esetben végre elengeded a lányodat, és együtt örülsz vele.

Az apakomplexus egyébként azt jelenti, hogy nincs megfelelő apaképe a gyereknek. Vagfyis hol a lányod apja? Ha csak néhány év van közted és a lányod párja között, akkor miért is nem a magad párkapcsolatával foglalkozol?

Milyen marhaság az, hogy nem bírná az egész napos gyereksírást? Nem bölcsödébe megy dolgozni, hanem a sajátját fogja nevelni! Egyébként pedig Te is bírtad. Nem?

Az egészről az a véleményem, hogy foglalkozz a magad dolgával, hagyd élni a lányodat. Dolgozó felnőtt nő, tudja mit csinál. Majd akkor segíts neki, ha kéri, és akkor állj mellé, ha igényli! A vejedet pedig fogadd el úgy, hogy nem arra gondolsz, hogy neked is milyen jó lenne!