Hoztak már nagyon kínos/kellemetlen helyzetbe a szüleid mások előtt?

Biztosan volt ilyen, de konkrét példa most nem jut eszembe.

Rengetegszer. Amikor apám részegen jött értem az iskolába és random elkezdett hülyeségeket magyarázni a többi szülőnek meg a tanároknak. Amikor el kellett menni valahova pl. esküvő és még ott sem bírták ki hogy ne üvöltözzenek egymással. Anyám amikor a piac közepén rángatott meg megtépett mert késtem 5 percet. Estig lehetne sorolni.

Amikor a fehérnemű boltban ahol férfiak is voltak párjukkal kikiabálva mondta az egyik a másiknak, hogy hozzon már nekem egy nagyobb melltartót. Amúgy a mama folyamatosan égeti az embert. Nekem már az is annak számit, ha a buszon találkozunk és jó hangosan elkezd beszélni arról, hogy mit csinált és vett ma

00:02 Ja meg a bolt közepén a vele való kiabálás, vagy régebben ugyan ott a tasli. Kellemtlen amikor mindnki téged néz egy pofon után.

Volt, hogy arrébb kellett állnom a Tescoban. :D Olyan csatát le tudnak vívni, hogy a Trónok harcát simán újra lehetne forgatni velük.

mostohaapám egyszer elmondta az egyik tanáromnak hogy otthon hogy szoktam kikapni. Úgy égtem.

Nem tudtam elaludni, így édesanyám bepörgött, elvert én összepisiltem magamt, majd pisás pizsamábn kirakott a panel folyosójára az ajtó elé....persze az emberek pedig jöttek-mentek. Erre az egyre nagyon emlékszem.

Amikor gimiből ballagtam, nem akartam a ballagás után összejövetelt, hanem inkább tanulni ami még nem ment annyira. Anyám közölte hogy ez nem így működik, ilyenkor szokás a meghívott feleket meghívni ebédelni. Csak voltak olyanok a meghívottak között akik inkább illemből lettek meghívva, mint mondjuk nagyapám második felesége (aki egy bunkó vénasszony), unokatesóm barátnője, stb. Én úgy voltam vele, ha már muszáj lesz ez az ebéd amit nem is akartam, akkor hívok 1-2 barátot, de anyám ebbe is beleszólt, hogy egy családi ebédre ne hívjak olyat, aki nem rokon. Végülis aki ovi óta legjobb barátom az meg ne jelenlen, de olyan rokon szívesen van látva, aki lenéz mindenkit, de közeli rokon szóval jöjjön... Folyton ment a cirkusz, hogy a két barátom majd elbuszozik hozzánk, majd beesnek valamikor kaja közben, anyám mindig variált. Vendégeknek meg mondogatta, hogy engem amúgy ez az egész családi összejövetel nem érdekel, én sz.rok mindenre, nem foglalkozok velük... Többször elmondtam neki hogy nekem nem fontos, hogy most a ballagás után még nagy kajálás meg vendégeskedés legyen nálunk. Aztán meg ott kellett szinte könyörögni, hogy legalább a legjobb barátaim is ott lehessenek. Ez jutott először eszembe. Volt olyan is, hogy általánosban anya értem jött de még beszélgettem az osztálytársakkal, valahogy szóba jött valami a pénzzel kapcsolatban, anya meg elkezdte a 11-12 éves osztálytársaimnak ecsetelni, hogy mi nem költekezünk, mert nincs semmire pénzünk, és a pénztárcájából kivett két ezrest és ott lebegtette hogy nekünk ennyink van (de cigire, új ruhákra, avon cuccokra mindig volt valahonnan :D ). Amikor nyolcadikban a jó angolosokat el akarták küldeni nyelvvizsgázni, hazavittem a jelentkezési lapot, hogy a hétvégén gondoljuk át és ha igen, akkor kitöltve vigyük vissza, anyám válasza az volt, hogy "na, vagy eszünk, vagy nyelvvizsgázol", aztán még neki állt feljebb, hogy behisztiztem ezen és nem akartam vizsgázni. Emiatt halasztottuk a lap leadását is, a tanár meg velem üvöltözött, hogy mindig otthon hagyom. Vagy amikor nagyapám előtt a telefonba mondja hogy ha nem érem el a vonatom akkor nem tudok hazamenni és megint együtt alszok majd a fiúkkal (barátaim, és nem csak fiúk voltak), folyamatosan szúrkálódott és azért-mert-az-anyád-vagyok stílusban még 20 éves koromban is indiszkrét kérdéseket tett fel, hogy kiderítse szűz vagyok-e. Persze ő ennyi idősen már nem volt az, sőt majdnem annyi idős voltam mint amikor velem teherbe esett.