Hogy mutassam, hogy nem bánt semmi?

A megoldás az, ha visszamész a kórházba a kezelő orvosodhoz, és elmondod, hogy úgy érzed, visszatért a depi. Szerintem kapsz rá gyógyszert, amit pár hónapig szedni kell. Ennyi. Azt is vedd számításba, hogy tél vége felé járunk, kevés a napfény, kevesebbet vagyunk a levegőn, kifogyóban vannak a vitamin és ásványianyag tartalékok az ember szervezetében. Ne keseredj el, csak menj vissza a dokihoz. A depi komoly probléma, csak az érti meg igazán, aki már megtapasztalta. Együttérzek veled drága, fel a fejjel!!!

Jaj eletem, O az Edesanyad. :) Nem vagy teher szamara, szeret es felt Teged. Azert mondja hogy segit ha szomoru vagy, mert nyilvanvaloan nagyon faj neki, hogy szenvedni lat. Ideig-oraig titokban tudod tartani, de nem orokke, ugyanis az egeszsegednek is artasz vele, ha magadban tartod a problemaid. Es hidd el, hogy az nagyobbat ut egy szulonek, hogy tudott volna segiteni a gyermekenek, de nem tette. Szerintem anyukad meghallgatna barmit ami bant, de ha szeretnel dobhatsz egy privatot es nekem is elmondhatod.

Nehéz eset...tudom mit érzel...nekem 6 hete haltak meg a babáim amibe beledöglök...de nem akarok mindig róluk beszélni nem akarom visszarántani a férjemet a bánatba...próbálok minnél többet kimozdulni vissza menni dolgozni...intézni a hétköznapokat...úgy viselkedni mint minden "normális" ember...az lenne a legjobb ha nem lennél depressziós...nekem a munka és a férjem segít. Ne engedd hogy felemészen a bánat mert abból nehéz kijönni...és egy nagyon fontos dolog még A GYÓGYSZER NEM MEGOLDÁS csak elfedi a tüneteket de nem gyógyít.. úgyan olyan mint az alkohol ha csak nem károsabb...ne szedj gyógyszert nem attól fogsz meggyógyulni

Egyedül megbirkózol a depivel? Sok sikert hozzá!

Nem tudod elrejteni a fájdalmad, vagy ha sikerül is, te fogsz belebetegedni. Van az a fázis, amikor zsibbadt vagy, és már nem érzel semmit, de ez csak akkor fog bekövetkezni, amikor hagyod, hogy fájjon, jó erősen és sokáig. Ha nem adod át magad a fájdalomnak, ha nem éled meg minden mélységében, akkor nem nem fogsz eljutni arra a pontra, amikor már a "semmit" érzed és nem fogsz azt érezni utána, hogy ki akarsz mászni ebből a gödörből, nem lesz motivációd. Én csak azért mondom ezt, mert tavaly nyáron bennem ugyanez játszódott le. Hagytam, hogy fájjon, utána jött a semmi, aztán a megoldás keresése, végül pszichológus segítségével megtaláltam azt, amit csinálni szeretnék a jövőben. Így utólag nem bánom, hogy akkor majd belehaltam a fájdalomba, és nem nyomtam el, mert így lehetek az ma, aki vagyok. Életerős, sokkal optimistább és boldogabb. Már csak tényként kezelem, hogy akkor nagyon fájt, már nem érint meg. De ha akkor elnyomtam volna magamban, lehet, hogy még mindig a fájdalomban dagonyáznék és nem látnék kiutat.

Nekem sokat segített a kognitív viselkedés terápia,a gyógyszer és a mozgás. A gyógyszer önmagában nem elég. Viszont ne hagyd kezeletlenul a depressziód, magától nem lesz jobb.