Szülők, ti mit várnátok el, hol tartson a 23 éves gyermeketek az életben?

nekem nem nem vele szemben volt elvárásom, hanem magammal szemben, hogy mire 20-10 éves lesz, legyen képes megélni akkor is, ha nélkülünk kell hirtelen boldogulnia. Legyen képes egy csekket befizetni, megoldani bevásárlást, tudjon főzni.

A diploma 23 évesen sokszor elve nem reális, hiszen rengeteg sz évvesztes plusz még nyelvi előkészítős, sokan 20 évesen kerülnek ki a középiskolából.

Legyen már sínen abban hogy mit akar az életében...

Hogy mennyire támogatnám 23 évesen az is ezen múlik. Például ha orvosira megy, akkor 23 évesen még nem fog végezni, akkor támogatnám anyagilag még...

Én több, mint elégedett vagyok azzal, ahol tart a lányom. 22 éves, nyáron diplomázik, szeptemberben házasodnak, a fiú 29 éves. Utána a lányom még két évig tanul nappalin az egyetemen, mesterképzésen (évvesztes volt, 19 évesen érettségizett), tehát amúgy időarányosan jól áll.

4 nyelvvizsgája van, két középfokú és két felsőfokú.

Ha férjnél lesz, amíg tanul, a férje tartja el lényegében (ez a mesterképzés nincs estin vagy levelezőn, és egy év külföld is lesz benne).

Mivel ilyen céltudatos és tesz is érte, amiben tudom, támogatom én is.

Tekintve, hogy sokkal jobb anyagi körülményeket fogok tudni megteremteni, mint a szüleim nekem, így azt, hogy legalább ott, ahol én tartottam ennyi idősen. 1-2 diploma vagy folyamatban levő tanulmányok, 3-4 nyelv folyékonyan (nekem ekkorra ment 6 jól, de mindig a nyelvtanulás volt a fixációm), önellátás. Ha nem egyetemen akar tanulni, akkor legyen eddigre jó a szakmájában, akarjon fejlődni.

Viszont a legfontosabb: legyen boldog és tudjon őszintén beszélni velem. Ha ennyi megvan, akkor az összes fenti alig releváns, maximum örülök, ha sikerül.

Óvatosan az elvárásokkal! Én most vagyok 23 éves, és minden nagyon jól indult, és ez tartott tavaly márciusig.

20 évesen elköltöztem otthonról, egyetemre jártam, mellette dolgoztam, saját albérletben laktam egyedül, amit én tartottam fent, anyagi segítség soha nem kellett a szüleimtől. Aztán márciusban beütött a krach. Rutin rákszűrésen daganatot találtak. Rengeteg vizsgálat, vérvétel, tumor marker, ultrahangok, több műtét azóta is. A sulit halasztanom kell, a munkámat elveszítettem, a megtakarításom mára elfogyott, így a szüleimre vagyok jelenleg szorulva anyagilag. Ők sem gondolták hogy így alakulhat a gyerekük élete.

Úgyhogy én azt mondom kedves szülők, ne elvárjatok, támogassatok!