Mit tegyek? Elmenjek dolgozni és költözzek el, vagy kolesz és járjak suliba? 17/L

Sziasztok. Van egy mentális problémám , generalizált szorongás, és magántanuló vagyok mert próbáltam iskolába járni , ezerszer elmentem a suliig, de pánikrohamom van , és nem bírom egyszerűen. Járok pszichológushoz , de ez ingyenes és nem érzem hogy meghallgat, és hogy segítene. Tavaly kezdtem el magántanuló lenni, de addig is folyamatosan váltottam iskolákat mert sok helyen csúfoltak, és kikészítettek. Tavaly megbuktam a magántanulóságom miatt, és ebben az évben megint megpróbáltam suliba járni de nem ment. Kb 1 hónapig bírtam. Közben úgy voltam vele hogy ha már suliba nem járok legalább dolgozom, mert a családom nem igazán támogat semmiben, még sokszor az alapot sem adják meg, és nem foglalkoznak velem. Ez miatt is akartam koleszba menni budapestre de a nagy sszorongasom miatt magantanulo lettem, es igy ki kellett koltoznom. Pesthez 50 kmre vagyok, es ott dolgozom jelenleg. Illetve gyogyszert szedek pszichiater alltal. Erdekes modon a munka valamiert megy, nem mondom hogy nem szorongok, de tudok annyira dolgozni h ne legyen gyomorgorcsom, de ugyanugy szorongok meg alig beszelek es felenk vagyok. Diakmunkazok mivel jar igy a nappali. Jelen pillanatban tanarokra gyujtok penzt, mert igy fogalmam sincs hogy kell megtanulnom, es mivel nem vagyok 18 igy nem igazan alkalmaznanak sehova dolgozni , igy nem akarom a nappalit abbahagyni. Viszont van parom akivel ket eve egyutt vagyok, o az egyetlen aki megert, megbizok benne, es mar olyan mintha egyutt elnenk. Nyaron is nalunk volt mert egyutt dolgoztunk. Heti 7 napbol 6 ot egyutt toltunk, meg sokszor nyaraltunk egyutt azt is mind sajat penzbol. Igazabol bennem van az hogy fuggetlenedni akarok, mert csak igy jutok elore. Pl most h dolgozom es sokat kapok jelentkeztem par pszichologiai dologra pl autogen trening, meg fizetos pszichologus, meg tobb egeszseges kajat tudok venni magamnak, sportolok, es erzem hogy jobban vagyok ha nem vagyok otthon. Ugyerzem h a problemaim 90% a onnan fakad h itt elek. A szuleim csak lehuznak. Nem segitenek semmiben, meg sem kerdezik hogy vagyok, egy lakotarsnak kezelnek de kb annak sem. Sokszor ebed sincs itthon, alap dolgokat magamnak kell megvenni, ha nem dolgoznek nem lenne nadragom sem. Es sokat gondolkozom. azon hogy akarom e ezt csinalni, mert fuggetlenedni is szeretnek, de a sulival is kellene haladnom, es annyit nem tudok nyilvan keresni h a tanarokra meg a pszichologus meg kajara meg talan mindenre menjen penz. Volt egy olyan otletem hogy ahol most vagyok diakmunkan az egy raktaros munka, kihuzom a 18 at ami iden oktober, es elmegyek oda dolgozni mert szeretem ezt a helyet, mar par honapja itt vagyok, nem szorongok annyira mint a tobbi munkahelyemnel.. Itt nem piszkal senki mert mar erre is volt pelda hogy kikeszitettek mas diakmunkan. Egesz jol keres hogy fent tudnank tartani egy alberletet vagy tobben lakotarsal egy szobat a parommal , es akkor tudok a dolgaimra koncentralni es elmegyek estire vagy levelezore. A fonokom aki am mindenkinek a fonoke is nagyon korrektek, jofejek. De kozben meg ugyerzem meg nagyon fiatal vagyok es a sulipadban kene tanulnom, es elrontom az eletem. De oszinten szolva igy hogy dolgozom jobban erzem magam. Jo erzes h fuggetlenedek kicsit a szuleimtol es tudom allni magamnak a dolgokat. A baratom is tanul meg, de o szakmat tanul mar es hamarosan ugyis elmenne benne dolgozni igy o vegulis rendben van az eletevel. Csak tudom hogy munka mellett milyen iszonyu nehez tanulni, mert en is ezt csinalom , es teljesen lefaradok. Ugy telnek a napjaim h reggel 4 kor kelek hogy 8 ra beerjek dolgozni 5 ig dolgozok es fel 8 ra erek haza. Ha pesten elnek vagy valahol a kornyeken alabbol kozelebb lennek es nem kene ennyire koran kelnem. Nem tudom. Arra is gondoltam hogy szerzek egy szakmat gyorsan, de azok mind minimalberrel fizetnek ahol meg en dolgozom es beszeltem a dolgozokkal tobbet keresnek erettsegi nelkul, igy nekem ez igy jo. Illetve joba is vagyok par emberrel. Csak anyukamek meg azt akarjak hogy mar vegre lerakjam az erettsegit, amit le is fogok, csak egyszeruen ameg nem erzem jol magam, szorongok, depresszios vagyok sosem lesz erom ra hogy megcsinaljam. Nem gyarban akarom leelni az eletem. Vannak celjaim terveim. De egyenlore boldog vagyok igy hogy van penzem es legalabb az allapotomban haladok elore. Pl mar nem is veszek be nyugtatot ha bemegyek dolgozni, es neha tudok beszelgetni. Ez is nagyon nagy lepes ahhoz kepest hogy eddig ha diakmunkara mentem csak a baratommal tudtam mindig, mostmar meg egyedul jarok segitseg nelkul 8 oraban. Ti mit gondoltok? Nagyon hulyeseg?