Anyukámmal való kapcsolat?

23 éves vagyok Májusban fejeztem be az OKJ képzésem szépség iparban, anyukám foglalkozása is ugyan ez. Gyerek korom óta voltak vitáink nem igazán egyeztünk sose . De az utóbbi 1-3 évben eléggé el mérgesedett a helyzet. Kb. 7 napból 5 napra jut valami vita.Mivel nem egy nyugodt ember így rögtön felhúzza magát és kiabál, veszekszik bárkivel, apukámmal is nagyival is aki az ő anyukája ...pedig senki nem érdemli ezt a viselkedést a másiktól. Szinte néha azt érzem direkt áll belém, a munkába is néha beleszól,az életembe is ,folyamatosan irányítani akar mint ha 16 éves lennék.(Amit csak tudok magamnak fizetek már jó ideje) Amiben tudok segítek itthon, de szerinte ez nem így van sose csinálok semmit és semmire nem vagyok képes minden neki kell csinálni mikor ő mennyit dolgozik , ő fáradt, stb. Szerinte apukám se csinál semmit itthon, mikor apukám rengeteget dolgozik kb. reggel megy este jön vagy éjszaka és még itthon is rengeteg mindent megcsinál. Igazából kicsit azt látom hogy mindenki meghúzza magát előtte mintha félnének szembe szállni vele, bár ha szembe is száll vele az ember még ő sértődik meg sőt teljesen kiborul így sajnos nem lehet vele megbeszélni semmit mert vitába torkollik rögtön. 1-1 összeveszés után el várja hogy a másik fél menjen neki nyalizni de én nem tudok...nincs hozzá gyomrom. Kicsit olyan mint ha mindig kellene ,hogy terrorizáljon valakit. Nekem ebből nagyon elegem van, így szeretnék minél előbb el költözni itthonról , hogy ne kelljen hallgatnom. Természetesen szépen fel is hoztam a témát hogy el mennék külföldre kis ideig dolgozni, gyűjteni, spórolt pénzem van, nyelv tudásom is, munkát is kapnék baráton keresztül a párom 3évig kijárt dolgozni, de persze ez is veszekedésbe ment mert szerinte nincs nyelvtudásom és minek mennék én el stb.(egyébként 2x is voltam már tanulmány miatt külföldön) Most azon gondolkoztam hogy jó pár száz km-re másik városba "próbálnék szerencsét" de neki az sem jó de jó lenne ha kezdenék valamit az életemmel. Egyébként jelenleg dolgozgatok a szakmámban de kezdő vállalkozóként nem könnyű viszont kezdő létemre nem panaszkodom. Sajnos azt érzem, hogy sose lesz normális kapcsolatunk mert nem lehet vele szót érteni én pedig nem tudok neki nyalizni folyamatosan mint a bátyám.(Így persze ő a szent mert ő mennyiszer megpuszilja, öleli) Plusz írhatnék még itt ezer sztorit amivel el indul egy vita, de ha belém is köt és higgadtan is kezelem akkor is folyamatosan jön utánam és csak mondja csak mondja vagy éppen telefonon is szívesen veszekszik.

-Karácsonyi ebédet ő készítette , mondta , hogy jajj ő el készíti nem kell segítség stb. Apukám elkezdett segíteni neki de elzavarta a konyhából. Majd az ebédkor elő adta hogy mennyit dolgozott vele és hogy még nincs kész neki senki nem segített és olyan elege van ebből....Később baráti társaságba is elő adta hogy ő milyen fáradt és hogy még ő főzött egész nap a családja pihent...

- Készítettem magamnak a reggelim , siettem mert késésbe voltam. Belém állt hogy rá miért nem gondoltam mikor ő is éhes és neki sincs ideje már semmire mer siet hogy lehet ilyen önző.

-A szennyes kosár mögötti 2cms sarkot nem porszívóztam ki és hogy lehet így takarítani (?!) ez fél munka akkor inkább ne csináljak semmit. Később mikor ő takarított le ellenőriztem azt a sarkot nem volt kitakarítva és meg mondtam neki... természetesen le üvöltött , hogy mit képzelek én magamról. Bárki bármit tesz egyébként ellenőrzi és sosem megfelelő semmi neki.

Rendszerint össze vissza beszél, sokszor nem is emlékszik arra amit mondott vagy épp máshogy adja elő de ezt már más is megfigyelte nála.

Első sorban olyanok válasza érdekel akik voltak hasonló helyzetben vagy hasonló helyzetben vannak. Hogyan vészeltétek át? Egyedül apukám sajnálom...