Hogy kérhetnék bocsánatot azért, mert kihagytam a karácsonyozást és egy hónapig eltűntem?

December első hetében véget ért a 'kapcsolatom' és hiába gondoltam, hogy nem fog érzékenyen érinteni, tévedtem... Azóta nagyon ki sem léptem a lakásból, a kedvenc öltözékem a pizsama+köntös kombináció lett. Elhagytam magam, nem vettem fel egy vizsgát se decemberre, nem találkoztam a barátaimmal, barátnőimmel, lemondtam az összes időpontomat. A családommal is a beszélgetések kimerültek a "Hogy vagy? Jól, szia" stílusban.

Kivoltam, nem ettem kb egész nap semmit, csak cigiztem (pedig előtte havonta vettem egy dobozzal, most ez 2-3 napra volt elég).

Tudom, hogy ez szánalmas és sosem gondoltam volna, hogy egyszer valaki így a padlóra küld. De úgy éreztem, hogy sosem leszek már boldog és még most sem vagyok az, de beláttam, hogy úgy nem fogom visszahódítani, ha pizsiben, foghíjas műszempillával, tövig rágott körmökkel és kisírt szemekkel, sápadtan fekszem egész nap és sírós zenéket hallgatok, vagy a telefonomat nézem, hogy nem-e jutottam eszébe.

A Karácsony volt a kedvenc ünnepem, imádtam, hogy minden fényben úszik, fel van díszítve a ház és persze odavoltam az ajándékokért is. De most ezek sem érdekeltek és semmi kedvem nem volt hazamenni, esetleg összefutni a sráccal, aki miatt ilyen lettem, vagy hogy mindenki kérdezgesse, hogy vagyok...

Nálunk ez alapból elég nagy felhajtással jár, de most mondtam, hogy inkább szeretnék a lakásban maradni, nem érzem a hangulatot most az ünnepléshez...

Nem tudom, ezek után hogyan kéne nyitnom újra a szüleim felé.