Mit lehet "kezdeni" egy ilyen apával?

A szutiáció a következő: a férjemmel a 2. babát várjuk, albérlezben lakunk, de pár év múlva reményeink szerint tudunk venni saját lakást. Az apám úgy jön a képbe, hogy 55 éves létére már nem tud dolgozni, nem fizikailag alkalmatlan rá, hanem személyiségileg. Évekig vállalkozó volt, majd belebukott, akkor vallotta be, hogy igazából sose tudta, mennyi a bevétele-kiadása, lehet, hogy összességében több pénzt vitt el hazulról, mint amennyit hozott. Anyukám hivatalban dolgozik, nem fizették/fizetik túl, úgyhogy napról napra éltünk. Szolgálati lakásban nőttünk fel a húgommal, aztán mire én elkerültem fősulira, a szüleim egy örökség révén tudtak venni egy Isten háta mögötti kis faluban egy kis vályogházat...nem volt jó ötlet, de saját volt. Azóta apámon elhatalmasodtak az alkoholproblémái (azóta az is kiderült, hogy gyerekkorunkban mérhetetlen mennyiségű pénzt költött el piára, nem feltétlenül magának, hanem a kocsma többi vendégének, csak hogy nagyzoljon a nem létező vagyonával). Anyukám és a húgom már szerencsére elköltöztek tőle, de anyukám erején felül segíti most is, mert apámnak már vagy 15 munkahelye volt az utóbbi pár évben, sehol sem maradt meg a próbaidő végéig. Fogalmunk sincs, hogy igazak-e azok a sztorik, amiket előad, hogy miért rúgják ki, de az alkoholizmusán túl az is probléma, hogy nem lehet vele együtt dolgozni, kibírhatatlan, mindenkit lenéz, beszólogat mindenkinek. Munkabírása van, de így minek...A lakás anyukám nevén van,ezért ha apám nem tud/nincs kedve (ilyen is volt) rezsit fizetni, pár kör után úgyis őt találják meg. Aztán időnként kiborul a bili és jön egy csekk 50-100-150 ezer ft-os tartozásokról, amiket apám addig gondosan titkolt. Akkor jövünk képbe mi, illetve a férjem, aztán kifizeti, apám fűt-fát megígér, aztán nem változik semmi. Ő már 10 éve is iszonyatosan öregnek érezte magát, nincs már kedve dolgozni, szerinte mi (a húgom és én) tartoznánk neki annyival,hogy eltartjuk, mert hát felnevelt, és nem éheztünk. Ha rávilágítunk, hogy ez nem így van, akkor meg elsírja magát, hogy neki már meg kéne halnia és most akkor mit csináljon, ő ilyen és kész. A húgom most kezdené a felnőtt életét, mi szeretnénk, ha lenne félretett pénzünk, baj esetére is meg azért is, hogy mi majd ne szoruljunk rá a saját gyerekeinkre...anyukámat meg rettenetesen féltem, az ő anyukája szívinkfartus szövődményében halt meg, és félek, hogy apám is ebbe kergeti majd őt a stiklijeivel...a férjem se díjazza, hogy időnként hobbiból megtámogat egy végrehajtó szervezetet abból a pénzből, amit a gyerekeinkre tennénk félre...egyszerűen nem tudom, mi a megoldás, apámat kb. be kéne rakni egy intézménybe, ahol legalább bajt (pl. 300 ezer ft-os fűtésszámlát, mert elfelejtette lekapcsolni a radiátort egész télen) nem csinál, fix megfizethető összegért, amit hárman összedobnánk...de ilyen nyilván nincs, nem kényszeríthetem, de ő zsarolhatja anyukámat, azzal is, hogy horribilis számlát csinál, meg azzal is, hogy akkor megöli magát.

Azért írtam le, hátha egy külső szemlélő elfogulatlanabbul látja a helyzetet. Egyszerűen nem tudom, mit csináljak, sajnálom is apámat, mert tudom, hogy a saját gyerekkora tette ilyenné, de akkor se tudom, mi a megoldás, nem vagyunk milliomosok, és ha a félretett pénzünket ráköltjük, mi is napról napra fogunk élni...