Tényleg ennyi szemét szülő van?

Volt egy nagyapám. Híres magyar orvos. A nevünk is sokat mondó. Hatalmas vagyonunk volt. Telkek, nyaralók, lakások, autók. Nagy volt az örökség. Nagyapa meghalt, apám meghalt, anyám újraházadodott. Onnantól kezdve nekünk jött a pokol. Minden nap megvertek minket, de nem úgy, hogy kaptunk egy maflást. Öcsémen maradsndó nyomok maradtak, rajtam is. Míg nevelőapánk elitta a vagyont, amibe bele is halt, anyám csalta nevelőapámat. A feszültséget rajtunk vezették le. A pénzt csak herdálták, időközben született harom féltesónk. Minden nap az oviból hazafelé kaptak kindertojást. Nekünk csak a menza jutott a suliban. Szakadt női csizmában jártam 7.-esen suliba, amit anyám pillanatragasztóval ragasztott meg. Persze ket lépés után szétszakadt. Nagyon megvertek. Egyszer bentmaradtam a suliban, mert az osztályom versenyzett és -1 fővel nem indulhattak. Ottmaradtam. Megnyertük a sulikupát. Hazamentem a késésert úgy meg ertek, hogy másnap az oföm is csak sírt, amikor meglátott. Aznap kaptam egy igazgatói dicséretet a sportteljesítményért. Hazamentem, hogy egy kicsit enyhítsem a bajt. Megkaptam a másik felét a veresnek. Ruhám annyi volt, amennyit az osztálytársaimtól kaptam. A hétvégéket és a nyarakat az utcán töltöttük. Reggeltől estig ott voltunk a környék játszóterein, tekeregtünk a többi nyomorult farkaskölyökkel játszottunk. Ha otthon voltunk eső vagy hideg miatt m, akkor az előszobában kellett térdelnünk és csak valamelyik szerencsesebb testvérem takarítjatott vagy mosogathatott, mert akkor legalább a térde nem fájt. Gyűlöltek minket. A féltestvérem féltestvérem születésnapján be akartam jutni a szobába, ahol ünnepeltek. Az volt a stratégia, hogy egy kancsóva ba viszek be teát, hátha leesik nekik a tantusz és kaphatok valaminfonomat az adztalról. Kaptam. Ahogy benyitottam az ajtón és nevelőapám meglátott hozzám vágta a tortavágásra használt kést. A lábfejembe állt. Orvos semmi, behyógyult magátó.Aztán amikor elfogyott a pénz, jött az igazi nyomor. Krumplin éltünk, megy ilyen olcsó mindenfélén. Mindenki tudta mi folyik ott nálunk, mégse kaptunk segítséget. Természetesen rosszul szocializálódtunk. 8. Osztályban lassan lebetegedtem. Fájt az oldalam, alhasam. Egyik szombat reggel összeestem és bevittek korházba. Kiderült, hogy perforált a vakbelem. A műtétet követő hétfőn volt a ballagasom. Életemben akkor hataroztam el magam először. Szerelmet akartam vallani Tündinek, a világ legaranyosabb lányának, de a kórház közbeszólt. Akkor szomorú voltam, mert túléltem. Bíztam abban, hogy a kórházból intézetbe vagy nevelőszülőkhöz visznek. Nem îgy történt. Nyolc testvéremből heten büntetett előéletűek vagyunk, sikaksztás, drogkereskedelem, orgazdaság, drogfogyasztás és egyéb bűnszövetségbe elkövetett bűnökért. Hosszan sosorlhatnám. Rohadt tróger férgek lettünk és csak próbálunk elszakadni a múlt terheitől. Ez már húsz éves sztori. Egy dologra volt jó, semmi többre. Az én két gyerekem semmiről nem tud, viszont pontosan tudom, hogy ők mit nem fognak megélni. Talán a legszerencsésebb vagyok mindközül. Van csaladom és egy vsllalkozásom és egy eltemetett múltam.

Bocs ha túl kusza és hosszú, de jólesett leírni.

Nagyon sok ember abszolút nem való szülőnek.

Ha autót akarsz vezetni, tanulnod kell, gyakorolnod, hogy jogosítványt szerezz. Ha gyereket akar 2 felelőtlen, meggondolatlan idióta, akkor ahhoz semmilyen igazolvány nem kell.

Holott egy rossz szülő több kárt tud okozni, mint egy rossz sofőr.

Az ilyen szülők megérdemlik, ha a gyerek elmenekül otthonról, és feléjük se köp.

Ennek több oka lehet:

- sok szülő nem bírja felfogni, hogy a gyerek bizony lemondásokkal jár

- sokan nem képesek nevelni, nem is akarnak, mert azt hitték, a gyereknevelés csak a babának való gügyörészésből áll

- sokan csak társadalmi nyomásra vállalnak gyereket vagy besikerül

- vannak akik csak a segélyért szülnek sajnos

És így tovább.

Anyum óvónő, ő is meséli, hogy sokan totál alkalmatlanok szülőnek, és a legalapvetőbb nevelési dolgokkal sincsenek tisztában, mert hát minek, elég az, ha leordítom a gyerekről a hajat is.

Emellett sok szülő hatalommániás, imádják hangoztatni azt, hogy ők a gyerek felett állnak, hogy a gyereknek ők parancsolnak ("amíg az én kenyeremet eszed", "én felneveltelek" stb.). Ezek tipikusan olyan emberek, akik a munkahelyükön vagy társaságokban az alárendelt csicska szerepét töltik be, és a gyereken meg kiélik magukat, mert ott ők vannak nyeregben, ott ők a "főnökök".

Pluszba még ott van az, hogy sok szülő, ha nem is tudatosan, de alapba lenézi a gyerekét. Nem lehet igaza, mert még gyerek. Nem lehet saját véleménye, mert még gyerek. Hogy képzeli, hogy kifogásol valamit, mert ő még csak gyerek. Vele akármit meg lehet büntetlenül tenni (pénzt lopni pl), mert nem tud ellene érdemben semmit sem csinálni, MERT GYEREK.

Nagyon sok szülőnek egyszerűen tanítani kéne, hogy hogyan viszonyuljon a saját gyerekéhez. Aztán meg megy a szülők részéről a sírás-rívás meg a panaszkodás, hogy a gyerek hazudik, mindent titkol meg dugdos a szülei elől, 18 évesen lelép és vissza se néz, stb.

Mindennek oka van.

Ezen felül azért hála Istennek nem a rossz szülőkből van a legtöbb, csak az ember ezt hamarabb észreveszi, megjegyzi.

Azért itt is látni ezt a mentalitást.

A gyerek csak egy hülye telhetetlen, elkényeztetett, hálátlan idióta lehet, akinek a hibátlan, szent szülő a belét is kidolgozza.

Aki le meri írni, hogy vannak rossz szülők vagy miért lehet rossz a szülő, egyből megjelennek azok, akik kivétel nélkül utálnak minden gyereket/fiatalt, meg jönnek a hisztis, frusztrált szuperanyukák, akik lepontozzák az összes ilyen választ, azokat meg szépen felpontozzák, aki leírja, hogy a szülők semmiről sem tehetnek, mindennek a gyerek az oka.

Egy gyerek NEM születik se hálátlannak, se gonosznak, se rosszindulatúnak. Minden nevelés kérdése. Érdekes módon nekem normális anyum van, sosem vert, mégsem lettem hálátlan idióta. Az a szülő, aki csak arra képes, hogy megnyomorítsa a gyerek életét, az nem értem, mit csodálkozik, ha a gyerektől ugyanezt a hozzáállást kapja vissza.

Ha nekem olyan szüleim lettek volna, akik vertek volna meg megloptak volna, akkor én sem néznék feléjük soha többet. Nem a gyerek kérte az életet, nem a gyerek kérte, hogy megszüljék!

Sajnos durva dolgok vannak.

Én annyit tudok, hogy kiskoromban mikor apám hazajött, bebújtam az ágy alá és sírtam. Anyám mondta, egyszer megsugtam neki, hogy pl.nem merek szólni apámnak, ha pisilnem kell.

Borzasztó volt a gyerekkorom, ha újra kéne éljem, inkább meghalnék. Kamaszkoromban megvadultam, 30 éves pasasok után futottam, alkoholista lettem, 2 öngyilkossági kísérlettel, de ezekkel nem nagyon foglalkoztak.

Nagyon sok hülye, komplexusos ember van. Most próbálom túltenni magam rajtuk, de nem megy egyelőre, tele vagyok dühvel. Apám alkoholista lett, anyám belebetegedett az életbe, sosem tudott megvédeni (sem apámtól sem a szeme előtt engem verő gyerekektől) és magát sem.

De van wgy élettársam aki rengeteget segített, szépen lassan nővé értem mellette, előtte női testbe született homokos férfinak éreztem magam és sokszor meg akartam halni.